Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)

Ünnepi törvények és szokások

167 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Aruch kivonata szabad kiöblíteni. Még inkább tilos benne, - akár edénybe is vizelni, - még akkor is, ha ezt lakóházában megteszi. De a házastársak közösülése meg van engedve, mert hisz a micva (parancs) lényege, hogy a férj a ne­­jével legyen ott. Ha megvetendő tárgyakat állított bele, még nem tette al­­kalmatlanná a szukkát, de amíg ott vannak, illetve ki nem vitték azokat, ne mondja el benne a Lésév bászukká brácháját. 3. A szukkában való evés az első este kötelesség, legalább is egy olajbogyó nagyságú kenyérdarabot kell a sátorban enni, még akinek ne­­hezére esik, az is köteles szukkában étkezni. Ha eső esik (1. lejjebb 9.) és feltehető, hogy egy-két óra múlva megszűnik, várjon és csak azután esi­­náljon kidust (szentelje meg borral az ünnepet) és egyék kellő módon a sátorban. Ha látja, hogy az eső nem szűnik, avagy várt és nem szűnt meg esni, végezze a kidust a sátorban és mondja el a Sehechejánu áldást azzal a szándékkal, hogy ez a szukkára is vonatkozzék, de ne mondja a Lésév bászukká bráchát, mossa meg a kezeit, mondja el a Hámojci áldásmonda­­tot a kenyérkalácsra, egyék ott megszakítás nélkül egy olajbogyó nagysá­­gának megfelelő kenyérdarabot, azután menjen be a lakóházba és fejezze be ott a vacsoráját. Ez esetben már a keze megmosása és a Hámojci bráchá mondása idején gondoljon arra, hogy a lakásában is folytatja étke­­zését (1. fent. 42:19., 21.). Ha az eső megszűnt, mielőtt étkezése után az asztali imát elmondotta, menjen vissza a szukkába, mondja el a Lésév bászukká áldásmondatot, egyék ott egy tojásnál valamivel nagyobb darab kenyeret és mondja el ott az asztali áldást. Ha akkor szűnt meg az eső, amikor már az asztali imádságot is befejezte, menjen ki mégis a szukkába. mossa meg újból a kezeit, mondja el a Hámojci és a Lésév bászukká bráchát, egyék egy tojásnál valamivel nagyobb kenyérdarabot és elfő­­gyasztása után mondja el az asztali imát. Ha a maga sátrában az eső meg­­szűnése után is csepeg a lombtetőről a víz, de a szomszédságában van olyan szukka, melynek tetejét az eső alatt lezárták, de az eső után megint kinyitották, menjen és egye ott meg vidám szívvel kenyerét. 4. A második este is kötelesség a szukkában enni, ha nehezére is esik, a szabály ugyanaz, mint az első estén, és ahogy megírtuk, csak egy kü­­lönbség van közöttük: ha azt látja, hogy nem szűnik meg az eső, avagy várt és nem szűnt meg, mondja a kidust a lakóházában, egyék ott és az asztali áldás előtt menjen ki a szukkába és egyék ott a Lésév bászukká ál­­dás mondása nélkül legalább egy tojás nagyságú darabot, azután menjen vissza házi lakásába és végezze el ott az asztali áldást. 5. Este mikor hazajő a zsinagógából, menjen azonnal a szukkába és szentelje meg kidussal mindjárt az ünnepet, de csak akkor mondja a kidust, mikor már biztosan este van. Mikor a kidusban a Lésév bászukká áldást mondja, legyen szándékában ezzel mentesíteni e bráchá kötelessé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom