Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ünnepi törvények és szokások
161 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Áruch kivonata zsinagóga padlója ki van kövezve, tilos, sőt némileg ott is fennáll a tilalom, hol nincs kövezve, azért füvet (szénát) terítenek ki rája, hogy ne közvetlenül a földet érintsék. Ott, hol fű nincsen, vesse arca és a föld közé imaköpenyét vagy valami mást (ami elválasztja). 24. A nöilá (záró) ima ideje akkor van, mikor a nap már csak a fák csúcsaira süt, hogy a csillagok feltűntével fejezze be. Néha már az estébe húzódik, mégis mondják a chatménu (pecsételj meg minket) imamondatokát, mert az ítélkezés nem szűnik meg, míg Izrael idelenn imarendjét be nem fejezte. Azt a verset "Hajóm jifne... - A nap fordul..." ne mondja, ha már feljöttek a csillagok, mert akkor valótlant mondana, ha nem így mondja "Hajóm páná... - A nap fordult, a nap lement leáldozott...". Az előimádkozó azonban a papi áldását és utána a Szim sálom... szakaszt mondja akkor is, ha, már este van. 25. Azt a szokást, hogy nemzsidó a nöilá (záró) ima költeményei elmondásának megkönnyítésére felgyújtja a zsinagógában a gyertyákat, meg kell szüntetni, hanem a még égő gyertyákat helyezzék el a zsinagóga különböző helyein, mert ez csak egy rabbinikus sábáttilalom kerítését kőrülkerítő sáncnak, svut dösvut-nak a megsértése. 26. A nöilá ima után, még ha sábátra is esik és bár még nappal fejezte be, elmondják az Avinu málkénu... imát. Utána a Smá Jiszráél... verset egyszer, a Báruch sém kvod málchuto... verset háromszor, a Hásém Hu háElohim mondatot hétszer, hogy elkísérjük az isteni sechina fenségét, mely most a hét egek fölé távozik. Az előimádkozó örömöt kifejező dallammal mondja az egész kádist. Mire a sófarral tekiát fújnak annak jelzésére, hogy az isteni sechina fenség már a magasba távozott, miként az a Tóraadása (az isteni megnyilatkozás) után történt, hol midőn a sechina felemelkedett, az vagyon mondva (2Mózes 19:13.): huzamosan szól a harsona stb.; továbbá mondva vagyon (Zsoltárok 47:6.): "fölszálla Isten a riadóban"; emléke ez a jóbelesztendőnek a jóm kipur napján fölharsanó szabadság-tekia fúvásának. Ezt a tekiát meg szabad fújni, ha még nem is jöttek fel a csillagok, de már estalkonyat van, még sábát napján is. De ha még nappal van, nem szabad megfújni. A tekia fúvása után valamennyien háromszor egymás után mondják "Lösáná hábáá biJrusálájim - Jövő esztendőre Jeruzsálemben!" 27. A csillagok feltünte után a mááriv (esti) imát mondják, amihez méltó előimádkozót kell odaállítani, ez imádkozzék lassan áhítattal, a sietőket utasítsák rendre. A mááriv ima Amidá (18 áldásszakasz) imájába az Átá chonántánu... szakaszt toldják. Ha sábátra esett, ez után a Vájiten löchá...-t mondják és elhagyják a Viki noám... és a VöAtá kódos... imákat. Az ima után megszentelik a holdat és örömmel és vidám szívvel köszönti egyik a másikat, mint ünnepen.
