Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó őszi Nagyünnepek - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 7. (Budapest, 2009)
Ünnepi törvények és szokások
153 Rabbi Slomo Ganzfried: A Sulchán Áruch kivonata könnyeket ontva tesz róla vallomást. Ugyanígy kell tennie, ha a tudott bűne a bünvallomásban felsoroltak egyike, hogy ezt a vallomásban nagyobb, keserűbb megbánással említse. Azokat a bűnöket, melyeket az elmúlt jóm kipuron már bevallott, bár tudja, hogy azokat azóta nem tette többet, mindazonáltal újból bevallhatja, megbánhatja, sőt dicséretre méltó, ha megteszi, így mondja az írás (Zsoltárok 51:5.): az én vétkem mindig előttem vagyon. 10. A mincha (délutáni) ima után nem mondják az "Ávinu málkénu... Atyánk, Királyunk..." imát, akár hétköznapra, akár sábátra esik a jóm kipur. 11. A mincha (délutáni) ima után a máikat (1. 5Mózes 25:2.) fenyítést szokták végeztetni magukon, bár ez a fenyítés nem igazi (bírói), mégis alkalmas arra késztetni az ember szívét, hogy elkövetett bűneit megbánja és elhagyja. Ehhez borjúbőrből vágott szíjat használjanak, ha nincs is egy arasz széles (mint a bíróságé), a magát megfenyíttető arccal észak felé, háttal dél felé hajoljon meg, hajtson térdet. A fenyítés tartama alatt a Viduj, bünvallomást szokták mondani. A fenyítést alkalmazó a VöHu ráchum (Zsoltárok 78:38.) írásverset mondja el háromszor, annak háromszór tizenhárom = 33 szavával számlálja a 39 malkot ütést. 12. Este előtt eszik az elválasztó lakomát. A hámojci kenyér darabját mézbe mártják éppen úgy, mint ros hásánákor. Csak könnyen emészthető eledelt, pl. számyahúst egyenek. Ennél a lakománál nem szoktak halat enni. Ne egyék, ne igyék hevítő dolgokat, pl. erősen fűszerezett vagy sáfrányozott eledeleket. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a hétköznap egy részével megtoldják a szentséges napot, vagyis, hogy még nappal, röviddel az alkonyodás előtt hagyja abba étkezését. A hitbuzgók még előbb, kb. egy órával az est beállta előtt hagyják abba. Ha abbahagyta, mikor utána még hosszú volt a nap és szándéka is később még enni vagy inni, kell, hogy ezt már az evése után járó asztali ima előtt elhatározza és határozóttan kijelentse, vagy legalább is szívében gondolja, hogy e megszakítással még nem veszi magára a böjtöt. 13. A mi országainkban jóm kipur előestéje előtt nem szoktak melegén eltenni eledelt a böjt után való szükségletre, ahogy szokás erev sábátkor eltenni sábátra, mert olybá tűnik, mintha jómhakipurimról készült volna hétköznapra, továbbá azért sem, mert mohó falánkságnak tűnnék. 14. Az vagyon az írásban (Jesájá 58:13.): "és tiszteknek az Örökkévaló szent napját", ezt úgy magyarázzuk (Sábát 119a.): ez jóm kipur napja, amelyen nincsen evés, nincsen ivás, micvakötelesség tehát azt tiszta ruhával és (gyertya-, mécses-) fénnyel megtisztelni. Ezért terítenek ki a
