Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
9. A Tóra örökérvényű
227 Ráv Szöádjá Gáon: Hittételek és elvek könyve követelést támasztott velünk szemben, amely nem ütközik a törvényekbe. S mikor mi a felhívását meghallgattuk, s úgy találtuk, hogy [a törvények szerint] megengedett, felkértűk [a prófétát], hogy [küldetését igazolandó,] mutasson [isteni eredetű] bizonyítékokat, s ha ezt megtette, hittünk neki. Ám ha kezdetben úgy láttuk, hogy felhívása [a törvényék szerint] nem megengedett, akkor nem is kértük fel bizonyítékok bemutatására, hisz a törvény tiltását nem semlegesítheti semmilyen csodatett. Ezt példázza Reuvén és Simon, a két peres fél esete. Ha Reuvén Simonnal szemben lehetséges követelést támaszt, például azt mondja: "Ezer dirhemmel tartozik nekém", a bíró felkéri, hogy bizonyítsa be, s ha ezt megteszi, tartozását vissza kell fizetni. Ám amennyiben olyan dolgot követelne tőle, ami [eleve] lehetetlen, például azt mondaná: "A Tigris folyóval tartozik nekem", akkor perét rögtön elejtenék, hiszen a Tigris folyó senki tulajdonát nem képezi, s nincs is rá szükség, hogy a bíró bizonyítékot kérjen. Ez az eljárás a követendő minden önmagát prófétának mondó személy esetében is. Amennyiben azt mondaná nekünk: Az én Uram azt parancsolja nektek, hogy tartsatok ma böjtöt, kérnénk tőle valamilyen, az [isteni] küldetését igazoló jelet, s ha ezt felmutatná, szavait megfogadnánk, és böjtölnénk. Ám ha azt mondaná: Az én Uram azt parancsolja nektek, hogy törjetek házasságot, és lopjatok, vagy: [Az én Uram azt mondja,] hogy vízözönt bocsát a [világra], vagy azt állítaná, hogy [Isten] az eget és a földet félálomban, [különösebb] ok nélkül teremtette, minderre nem is kérnénk tőle bizonyítékot, hiszen olyan kijelentéseket tett, melyeket sem az értelem, sem a hagyomány nem igazol. Am ha mindezek ellenére valaki [a fenti nézet vallói közül] ezt kérdezné: Amenynyiben [a prófétáló] figyelmen kívül hagyná válaszunkat, és bemutatná csodás jeleit és bizonyítékait, s akaratunk ellenére látnánk őket, akkor mit kellene neki mondanunk? Erre én azt válaszolom: Ilyen esetben azt kell neki mondani, amit mindannyian mondanánk annak, aki [137] csodás jeleket és bizonyítékokat mutatna be annak érdekében, hogy mondjunk ellent értelmünknek, [tehát] ne helyeseljük az igazmondást, és ne ítéljük el a hazugságot és más efféléket. S ha e nézetét azzal támasztaná alá, hogy a hazugság helytelenítése és az igazmondás tiszteletben tartása nem értelmünkből fakad, hanem csupán parancs és tiltás következménye, s ugyanez a helyzet a gyilkossággal, a házasságtöréssel, a lopással, s más effélékkel kapcsolatban is, akkor amennyiben [érvelésében] eddig jutott, felesleges vele törődnünk, s rá több szót pazarolnunk...
