Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
8. A Tóra isteni eredetű
213 Jehudá Hálévi rabbi: Kuzári 31. A rabbi válaszolta: föltétlenül mint valami tiszta könyvet, pontozás és hangsúlyok nélkül, mint amilyeneknek ma is látjuk a könyveket. Nem volt lehetséges, hogy a nép ezekben megegyezzen, mint ahogyan nem lehetett megegyezni a pesách kovásztalan kenyerében sem és a többi törvényes előírásban sem, melyek az Egyiptomból való kivonulásról való megemlékezést szolgálják. Ezek az előírt folytatólagos cselekedetek révén megszilárdítják az izraeliták lelkében az Egyiptomból való kivonulás valóságát. Mindezekben nem lehetett megegyezni valamelyik évben úgy, hogy valaki ne legyen ellenvéleményen. Tehát szükségszerűen az emberek lelkében kellett megőrződnie az a-val, u-val, ivei és a svá-val, a hangsúllyal együtt, mégpedig a papok lelkében, mert szükségük volt erre a templomi szolgálat és az izraeliták tanítása során; a királyok lelkében, mert nekik elő volt írva, hogy legyen vele és élete minden napján olvassa; a bírák lelkében, hogy ítélni tudjanak; a tanács [szánhedrin] lelkében, mert szükségük volt erre annak érteimében, ami írva van: meg kell tartanotok és gyakorolnotok kell, mert az [a törvény] a ti bölcsességetek és belátásotok az istenfélők lelkében, hogy elnyerjék jutalmukat; illetve a képmutatók lelkében, hogy keressék a dicsőséget. Idővel megegyeztek a hét magánhangzóban és a hangsúlyokban, amelyek azoknak a formáinak a jelei. Mindezeket Mózestól hagyományozottan vették át. Mit gondolsz azokról, akik szabályozták az olvasást először a versekkel, aztán a pontozással, aztán a hangsúlyokkal, majd a mászorákkal, megállapítva a teljes és a redukált [magánhangzókát]. Sőt, még a betűket is megszámlálták és megállapították, hogy a ןיחיג (Gichon) szó ו (váv)-ja osztja a Tórát [két egyenlő] részre, összegyűjtötték az összes rendhagyó kámecot, pátáchot, cérét és szegolt. Véleményed szerint munkájuk hasznos avagy haszontalan, vagy netalán éppen az ezzel való foglalkozás kötelesség? A karaiták 32. A Kazár mondta: ez valóban kötelező foglalatosság, mert ez a törvény védelme, nehogy meg lehessen azt változtatni. Másrészt ez a Teremtőről szóló tudomány. A pontozásban és a hangsúlyok elhelyezésében rend nyilvánul meg és csakis [Istentől származó] segítséggel jöhetett létre, a mi tudásunkkal semmiféle kapcsolatban sem áll. Nem lenne lehetséges, hogy tömegesen elfogadják, hacsak nem az [Istennek] tetszők egy csoportjától vagy egy [Istennek] tetsző embertől. Egy embertől a tömeg csak akkor fogadhatja el, ha az próféta, vagy ha azt az isteni rend támogatja. Egy [ilyen erőtől] nem támogatott tudóst fölszólíthat egy másik, hozzá közel álló [tudós] arra, hogy őhozzá hasonlóan járjon el. 33. A rabbi mondta: a hagyomány tehát kötelező ránk és a karaitákra nézve is egyaránt, de mindenki másra nézve is, aki elismeri, hogy ez a Tóra, ahogyan előttünk fékszik és amilyen formában olvassák, Mózes Tórája. 34. A Kazár mondta: ugyanígy beszélnek a karaiták. Mivel azonban a Tóra teljes egészében készen áll, nélkülözhetőnek tartják a hagyományt. 35. A rabbi mondta: Isten mentsen bennünket az ilyen elgondolásoktól. Hiszen ha szavainak szükségük van a kiejtés miatt a hagyományra, a pontozásra, a hangsúlyozásra, a versbeosztásra, a maszoréták különféle iskoláira. Mennyire szüksége van minderre a [szavak] jelentésének, mivel a jelentések bővebbek a szavaknál. Eszrevetted-e, hogy amikor például azt mondja nekik [Isten]: ez legyen számotokra a hónapok közül az első, akkor az emberek nem kételkedtek abban, hogy vajon a koptok, azaz az Egyiptomiak G D 0 0 0 0 0 0 ö 0 0 0 0 D 0 D 0
