Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
6. A prófécia létezése
6. A prófécia létezése 178 2. rész 38. fejezet A próféta gyanakvása és bátorsága Tudd meg, hogy minden emberben meg van a tehetség a vakmerőségre. Ha ez nem volna nem indíttatnék gondolata által arra, hogy félre tolja azt, ami kárára van. S ez a tehetség a lelki tehetségek között, szerintem, olynemű, mint a visszataszító tehetség a természeti erők között, s a vakmerőség e tehetsége változik erőre és gyöngeségre nézve, miként a többi tehetségek, úgy hogy találsz férfiakat, aki túl tesz az oroszlánon, s olyant, aki fut az egér elől, s találsz olyant, aki fölveszi a táborral és megküzd vele, s találsz olyant is, aki, ha egy asszony rá kiált, fél és retteg. Lehetetlen e szerint, hogy az embernek ne legyen egy vérmérsékletében rejlő hajlama eredeti teremtésétől fogva, mely egy bizonyos gondolkozásmód szerint növekedik, s kihozza azt, ami a lehetőségben van, az erre fordított erély segélyével, valamint egy más gondolkozásmód szerint csökken a kevés gyakorlat következtében. És már az ifjúság éveitől fogva felismerhető a gyermekekben eme tehetség erőteljessége vagy gyöngesége. Hasonlóképen a gyanító erő is meg van minden emberben és változik a többre és kevesebbre nézve, annál inkább meg van az oly dolgokra nézve, melyekre az ember nagy gondot fordít, s mikkel gondolatai sűrűn foglalkoznak, úgy hogy magadtól kitalálód, hogy az az ember ott, így vagy úgy szólott vagy cselekedett egy bizonyos ügyben, és a dolog csakugyan úgy lesz. Találsz az emberek között, akinek képzelő és gyanító tehetsége oly nagy és helyes, hogy csaknem minden, amit képzel, hogy így van, úgy van, amint képzeli, vagy legalább részben van így. Ennek okai számosak, melyek előzetes, később következő és a jelenben történő körülményekből folynak, hanem e gyanító tehetség erejénél fogva áthalad az intellektus valamennyi amaz előzményeken, és következtetéseket von le belőlük kevés idő alatt, úgy hogy azt hinné valaki, hogy az nem is időben történik, s e tehetségnél fogva mondjanak előre némely emberek hatalmas dolgokat, melyek a jövőben fognak történni. Lehetetlen, hogy ama két tehetség a prófétákban ne legyen nagyon erős, értem a vakmerőség és a gyanítás tehetsége. S a midőn az intellektus kifoly rájuk, erősebb lesz e két tehetség, míg odáig jut, mint tudod, hogy, t. i; egyes ember vakmerőén viselkedik botjával egy hatalmas királlyal szemben, hogy megszabadítsa a nemzetet szolgasága alól nem félve, sem rettegve, amint meg lett neki mondva:268 "Mert én veled leszek". S ez a helyzet változik náluk szintén, csakhogy anélkül nem lehetnek, amint Jeremiásnak mondva lett:6־’ "Ne félj tőlük. Ne retteg] előttük. íme megtettelek ma erős várossá". Ezékielnek pedig mondatott:270 "Ne félj tőlük és beszédjüktől". így találod, hogy valamennyiben (béke velük!) nagy vakmerőség s a gyanító tehetség nagy mértéke szintén meg volt, ezek segélyével mondották elsőre gyorsan a jövőt. Hanem e tekintetben is van különbség, amint tudod. Tudd meg, hogy az igazi próféták oly elmebeli észleletek birtokába jutnak kétségkívlül, melyekre nézve ember fia elmélkedés útján nem foghatja fel az okokat, melyek ama tudást eredményezik. Hasonló ehhez, amidőn oly dolgokat mondanak előre, miket az ember puszta elmélkedés és gyanítás útján nem mondhat elsőre. S valóban ugyanaz a kifolyás, amely kifoly a képzelő tehetségre, hogy annyira tökéletesíte, miszerint behatása következtében elsőre mondjon jövendőbelit, s úgy észlelje azt, mintha oly 268 2Mózes 3:12. 269 Jeremiás 1:8., 17-18. 270 Jechezkél 2:6.
