Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 270 hasonló eset elég van. De az igazi nézet a tárgyról az, hogy valamennyi létező ember, s annál inkább más élő lények, oly valami, mely tekintetben sem jön viszonyítva a folytonosságban levő egész mindenséghez, amint világosan ki van fejezve:468 "Az ember a semmihez hasonlít"; "valóban a halandó féreg, s az ember fia, giliszta";469 "hát még azok, kik agyag házban laknak";470 "íme népek, mint csepp a vederből"471 s több efféle a próféták könyveiben előforduló kifejezések, melyek e felette fontos tárgyra vonatkoznak, s nagy hasznot tesznek az ember értékének felismerésénél. De ne ámítsa magát, és ne gondolja, hogy a mindenség ő miatta lett csak, hanem a mindenség, nézetünk szerint, a teremtő akaratának következtében lett. S ebben az emberi nem csekély valami, viszonyitva a felsőbb léthez, értem a sphaerákat és csillagokat, az angyalokhoz viszonyítva pedig valójában nem létezik viszony köztük és közte. Hanem az ember a legbecsesebb mind aközt, ami ezen alantas világunkban van, az az, ami az elemekből össze van téve. S evvel az ő léte is jó rá nézve, s Isten részéről jótétemény, amennyiben kitüntette és tökéletesedésre képesítette. Az egyedeken megeső rosszak nagy része pedig önmagukból ered, már t: i, az emberi egyedektől, akik tökéletlenek. S gyarlóságunk következtében jajdulunk fel és kiáltunk segélyért. Ugyancsak ami rossz cselekedeteink követkéztében, miket mi szabad akaratunkból elkövettünk, szenvedünk fájdalmat, azt pedig aztán Istennek - távol van ilyesmi ő tőle, - tulajdonítjuk, amint kinyilatkoztatta azt az ő könyvében, szólván:472 "Ha ront, neki tulajdonítandó-e ez? Korántsem, fiaiban magukban van a hiba". Ugyanezt fejezi ki Salamon is:472 "Az ember balgatagsága elferdíti útját, aztán Isten ellen lobban haragra szíve". Bővebb magyarázat céljából azt mondom, hogy minden rossz, ami az embert éri, visszavezethető egyre a három következőből. Az első neme a rossznak az, mely az embert a keletkezés és enyészet folyományaként én, értem, amennyiben ő anyagi lény. Mert ez okból vannak alávetve némely emberek nagy gyarlóságnak és bénulásnak, melyek vagy magában a teremtésükben rejlenek, vagy az elemekben végbe ment változások következtében keletkeztek, mint péld. a levegő romlottsága, az égi tüzek, a földsüllyedés. Amint már magyaráztuk az isteni bölcsesség úgy akarta, hogy a keletkezés csak az enyészet következtében létesüljön, s ha nem volna egyedi romlás, nem volna nembeli állandó keletkezés. Nyilvánvaló tehát, hogy minden csupa jóság, jóindulat és a teljes jó kifolyása. Aki tehát azt akarja, hogy hús és csontból léte dacára se legyen alávetve benyomásnak, és hogy ne érje őt mi sem az anyag esélyeiből, bizony nem akar egyebet, mint - pedig ő ezt észre sem veszi - két ellentétet egyesíteni, t. i. az akarja, hogy alávetve legyenek, aztán nem is. Mert ha nem volna alávetve benyomásnak, nem keletkezett volna, s ami ő belőle létesült, egyed volna csak, nem pedig a nem egyedei. Igazat mond Galenus ״a tagok hasznos volta" című könyvének harmadik fejezetében: "Ne ámítsd magadat avval a csalódással, hogy lehetséges, miszerint a menstruálok véréből, és a magból egy élőlény váljék, mely el nem hal, és szenved, vagy folytonosan mozog, és ragyog mint a nap. S Galénusnak eme megjegyzése felhívja a figyelmet egy általános tétel egyes részére s ama tétel az, hogy "Mindaz, mi bármely anyagból keletm Zsoltárok 144:4. mJób 25:6. 470 Uo. 4:19. 1,1 Jesájá 40:15. 472 5Mózes 32:5. 473 Példabeszédek 19:5.
