Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
11. Jutalom és büntetés 260 az, hogy mindezt kiveszik Isten tudásából. Ugyanis az abszolút lehetséges természeténél fogva ismeretlen. A Kalám hívei alaposan megvitatták ezt és arra az eredményre jutóttak, hogy ezek ismerete járulékos, valamint egy dolog ismerete annak nem létesítő oka. Isten ismerete a létezőkről nem áll ellentétben azzal, hogy azok lehetőség szerint legyenek vagy ne legyenek. Annak a tudása, hogy egy dolog majd lesz, nem a dolog létrejöttének oka, mint ahogyan annak a tudása, hogy egy dolog létezett, nem létének oka, hanem bizonyíték arra, hogy a tudás Istenhez, vagy az angyalokhoz, vagy a prófétákhoz, vagy a papokhoz tartozik. Ha a tudás létesítő ok lenne, akkor bizonyos embereknek az Éden kertjében kellene létrejönniük engedelmesség nélkül, mert Isten tudja, hogy ők jók, másoknak viszont a pokolban, minden bűn nélkül, mert Isten tudja, hogy ők engedetlenek [lesznek]. Az embernek jól kellene laknia anélkül, hogy enne, mert az Isten tudja, hogy ő ebben a bizonyos időben majd jól fog lakni. Ebben az esetben értelmüket vesztenék a közbülső okok, és ha ezek nincsenek, akkor a közbülső teremtmények sem lesznek. A tudatos, a zagyva és az isteni ...De majdnem eltértem a tárgytól, ezért, hogy visszatérjek hozzá, azt mondom: Dávid háromféle okát adta a halálnak, amikor ezt mondta:45’ ״az Örökkévaló nem veri meg őt” - Ez az isteni ok. Vagy: ״napja eljön és meghal” - ez a természeti ok. Vagy: ״háborúba vonul és elpusztul” - ez pedig a járulékos [véletlenszerű] ok. A negyedik részt, azaz a szabad akaratból való [halált] elhagyta, mert értelmes ember nem keresi a halált. Még ha Saul öngyilkosságot követett is el, ezt nem azért tette, mert kereste a ha- Iáit, hanem azért, mert el akarta kerülni. El akarta kerülni az ellenség kínzását és gúnyát. Hasonlóképp van ez a beszéd részeivel. A próféták beszéde, amikor szoros kapcsolatban van a Szent szelemmel, akkor egész megnyilatkozásuk az isteni logost követi, ezért a próféták egy szót sem változtathatnak meg. A természetes beszéd utalás és jelzés azokra a gondolatokra, amelyeket ki akarnak fejezni és amire a lelket ösztönzik korábbi megegyezés nélkül. Ami pedig a szakmai nyelvet illeti, az természetes és szabad választáson alapuló dolgokból áll össze. Ami pedig a véletlenszerű beszédet illeti, az az őrültek beszéde, amikor őrültségükben nem áll össze belőle semmi jelentés sem és nem jut el valami értelmes célhoz. A szabad elhatározáson alapuló beszéd a prófétáé, amikor nem jövendöl; vagy a gondolkodó értelmes emberé, aki úgy állítja össze beszédét, hogy megválogatja szavait, mégpedig úgy, ahogyan azt szándékához leginkább illőnek tartja. Ha akarja, mindegyik szavát kicserélheti másra, de ha akarja, az egész dolgot elhagyja és másról beszél. Mindezeket a részeket egy láncolaton keresztül Istenre lehet visszavezetni. Nem mintha az Ö első intenciójától származnának, mert ebben az esetben a gyérmek, a megszállott és a szónok beszéde, a költő éneke [mind] Isten beszéde lenne, márpedig az mindezek fölött áll. Ami a tehetetlennek a határozott [emberrel] szembeni kifogását illeti, miszerint Istennek előzetes tudása volt arról, ami majd bekövetkezik, nem számít érvnek, mert csak olyan, mintha azt mondaná, hogy amiről azt állította, hogy lesz, az kikerülhetetlenül lesz. Az ilyennek azt válaszolhatjuk, hogy "igen, de ez az érv nem tarthat téged vissza attól, hogy a jobbik nézetet válaszd, hogy fegyverrel készülődj ellenségeddel szemben, élelmet gyújts az éhezés idejére, ha elfogadod, hogy életed vagy halálod a közbülső okoktól függ, összességüktől vagy többségüktől, a határozottságtól és az energiától, a /Sámuel 26:10. 453
