Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
10. Isten figyelemmel kíséri az emberek tetteit
243 Maimonidész: A tévelygők útmutatója azok természetét, hanem a lehetséges megmarad a lehetőség természetével. Mind e tárgyak összegében, ha valamely ellenmondás mutatkozik, ez a mi tudásunkról való ítéletünkből következik, mely nem bír semminemű közösséggel az O tudásával, mint pusztán a névre nézve. Ugyancsak a szándék arra alkalmaztatik, amit mi szándékozunk, valamint arra is, mit Ő szándékol, de névközösséggel. Épp úgy alkalmaztatik névközösség útján a gondviselés arra, a mire O fordít figyelmet, valamint arra is, amire mi ügyet vetünk. így tehát az az igazság, hogy a tudás, s szándék s a gondviselés hozzánk viszonyitva nem oly értelműek, mintha O hozzá viszonyitvák. S midőn a kétféle gondviselés, a kétféle tudás és a kétféle szándék egy értelemben vétetnek, akkor támadnak aztán az említett nehézségek és kételyek. S ha tudjuk, hogy az, a mi reánk viszonyittatik, az égészén különböző attól, mi reá viszonyittatik, kitűnik az igazság. Érintve volt már a különbség, mely a reánk és O reá viszonyított tárgyak közt létezik abban a mondásban: "És nem a ti útjaitok az én útjaim", amint elébb említettük. 3. rész 21. fejezet Isten tudata az ember ««ismeretéhez hasonlítható Nagy különbség van az ismeret közt, mellyel a munkás művéről bír, s a közt, melylyel ugyanazon műről egy más valaki bír. Ha ugyanis a véghez vitt munka a munkás ismeretének megfelelőleg lett véghez vive, akkor annak létrehozója ismeretét követi, de a többi emberekre nézve, akik ama művet megszemlélik és róla kimerítő tudomást vesznek, a tudás követi a művet. így péld. a mester a ki ezt a ládát készítette, melyben a víz folyása által súlyok vannak mozgásban, úgy hogy rámutatnak az órákra, melyek a napból vagy az éjszakából lefolytak, tudja és ismeri mennyi folyt le a vízből, továbbá lefolyása módjának változását, minden egyes fonalat, mely hozva lett s minden golyó, mely legördül. Azonban nem ismeri ama mozgásokat onna, hogy megszemléli a jelenleg meg-megújuló mozgásokat, hanem épp ellenkezőleg áll a dolog, azaz, hogy a megújuló mozgások ismeretének megfelelően mennek végbe. De nem úgy aztán az arra nézve, aki szemügyre veszi azt az eszközt hanem valahányszor a szemlélő észre vesz egy mozgást, egy új ismeretet nyer, s mennél többször szemlél, annál több ismeretet nyer, s addig újulnak meg azok egymásután, míg meg nem tanulja ismerni az egész eszközt. S ha feltennéd, hogy amaz eszköz mozgásainak nincsen vége, a szemlélő soha sem nyerne róla kimerítő ismeretet. Továbbá lehetetlen, hogy a szemlélőnek tudomása legyen valamely mozgásról, mielőtt az keletkezett volna, mert aki valamiről tudomással bír, csak onnan bír azzal, hogy az meg lett. Úgy van ez minden létezővel, annak viszonyítva a mi tudásunkhoz és Isten tudásához. Mert hát mi mindent csupán a létezők szemléletéből tudunk s ez okból nem vagyunk képesek tudni, ami a jövőben lesz, sem azt, a minek nincs vége, a mi tudásunk pedig sokszorosodik és meggyűlik a tárgyak szerint, amiknek tudása eléretik. De Istennél nem úgy van az, azaz, hogy Ő nem tudja a dolgokat ő állaluk, úgy hogy az sokszorosodásnak és megújulásnak volna alávetve, hanem a tárgyak követik az O tudását, amely azokat megelőzi s akként helyezi el őket, mint a milyenek azok, akár külön létüek, akár anyaggal bíró állandó cgyedck, vagy olyanok legyenek, melyek anyagi és egyedeiben változó léttel bírnak, azok mindég egy bizonyos rendet követnek, mely el nem enyészik, és nem változik. Ezért nem létezik Istennél többféle tudás vagy megújuló és változó tudás, mivel ő lényege valójának tudatában, mely nem változik, tudja mind azt, mi sztükségképpen következik mind az ő cselekvéseiből. S midőn megtudni törekszünk, miképpen van ez, ez olyan, mintha arra törekednénk, hogy mi legyünk ő, és a mi felfogásunk az Ő felfogása. Ennélfogva kell, hogy az, aki az igazságot köztudomásra juttatja higgye, hogy Isten előtt mi sem ismeretlen, hanem minden
