Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A szombat parancsa - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 2. (Budapest, 2006)
4. A szombat a zsidó filozófia fényében
A zsidó tudományok 214 illik ahhoz, aki igazából vagyunk. Ez a legigazibb értelemben vett nyugvás: belehelyezkedés leglényegibb helyünkbe és identitásunkba. Az Örökkévaló ugyanis azért teremtette az embert az Ő képére, hogy az Ő jóságát és tökéletességét tükrözze. Létünk hétköznapi fázisában az anyagiság világunkat takaró és lelkünket magába burkoló köpönyege olyan életvitelre sárkall minket, amely nincs összhangban valódi identitásunkkal és lényünkkel. Ezért önmagunk és világunk jobbítása küzdelem, amit azért vívunk, hogy a valóságot - vagyis inkább azt a valamit, amit valóságként érzékelünk - valami olyasmivé változtassuk, ami a mi érzékeikkel felfoghatatlan. Amikor hat évezrednyi küzdelem és teljesítmény megtermi gyümölcsét, amikor a sötétség ellen folytatott hat évezredes harc feltárja a sötétségben rejtő fényt, akkor érünk majd a teljes szombat és nyugvás korszakába. Ez nem az emberiség visszavonulásának aranykora, mivel a bennünk rejlő potenciál ugyanolyan végtelen, mint az isteni tökéletesség, amelyet tükröz. A haladás iránya azonban megfordul: a változásért folytatott, konfliktusokkal terhelt, kifelé irányúló küldetés helyét egy befelé irányuló nyugodt folyamat veszi át, amelynek célja önmagunk megtalálása. Az idő áramlásának ez a megfordítása nem korlátozódik a hetedik évezredre. !Minden szombat egy-egy ízelítő az eljövendő időből, amely az egész hétnek nyugalmat kölcsönöz. És noha még az élet háborújának sűrűjében élünk, megvan bennünk a képesség az igazi nyugalom perceinek megtapasztalására. Még miközben azon fáradozunk, hogy felülemelkedjünk jobbára külső jellegű tökéletlenségeinken, még úgy is megérinthetjük időnként a mindannyiunk lelke mélyén ott rejlő jóságot és tökéletességet.
