Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
71 II. rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben rés Rábénu Joná9 - közreműködésével és csatlakozásával chéremet (egyházi átkot) tett közzé Maimonidész művei ellen. Amikor ezt a közvélemény nem fogadta osztatlan lelkesedéssel, Slomó ben Ábrahám a helyi érsekhez fordult, aki kapva a lehetőségen 1233-ban a Talmud mellett nyilvánosan elégettette Maimonidész műveit is. A zsidó közösségek és rabbik ezen teljességgel megrendültek, és többségükben elfordultak ben Ábrahámtól és a cséremtől. A hagyomány szerint maga Rábénu Joná a Rámbám sírjához zarándokolt megbocsátásért. A 18. SZÁZAD ÁLMESSIÁSAI Pár száz évet ugorva az időben, az európai zsidó történelem egyik legérdekesebb alakja Sábtáj Cvi.10 O az, aki az egész zsidó nép történelmében talán a legkiemelkedőbb álmessiás, és aki a maga idejében az egész európai zsidóságot, sőt talán az akkori világ teljes zsidóságát lázba hozta, majd melankóliába döntötte. A Messiásba és a megváltásba vetett hit a zsidóság egyik alapvető hittétele, amely szinte a kezdetektől fellelhető a Bibiiában11, és mely természetesen a zsidóság száműzetésbe kerülése után még nagyobb szerepet kap. ״A Messiás király meg fog jelenni, és visszaállítja Dávid királyságát, ahogy eredetileg volt, felépíti a Szentélyt, és összegyűjti Izrael szétszórtjait. Napjaiban újra érvényes lesz valamennyi törvény, mint annak idején: áldózatokat fogunk bemutatni, és megtartjuk a smitá és jovél éveket, ahogy mindez a Tórában áll”12 - írja Maimonidész. A Messiásba vetett bizakodás szelleme folyamatosan végig kisérte a zsidó nép történelmét, ám különösen felerősödött a Bogdan Chmielnicki13-féle ukrajnai pogromok idején (1648- 1649). A kegyetlen zsidóüldözések ugyanis nagyon nagy csapást mértek az akkori európai zsidóságra, amely a közel háromszáz évvel korábban dúló pestisjárványokat követő zsidóüldözések óta nem szenvedett ekkora veszteségeket. Sokan hajlottak arra, hogy a szörnyűségeket a messiási kort megelőző sötét korszaknak, ״szülési fájdalmaknak” értelmezzék, és ezzel is felerősítették a megváltó megjelenésébe vetett hitet.
