Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
67 II. rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben AZ ÓKORI SZEKTÁK UTÓDAI A rabbinikus zsidóságtól való elszakadásra jó példa még az ókor végén a karaiták története. Ez az eset tanulmányunk szempontjából azért is érdekes, mert a karaiták filozófiája - ahogy azt alább majd részletezzük - éppen azt a rendszert vonta kétségbe, amely a Biblia értelmezésében a többség véleményét abszolút, mindenkire vonatkozó szabálynak fogadja el. A karaiták különválása a 6-11. századra nyúlik vissza, amikor Babilóniában erős zsidó közösség élt, és viszonylagos autonómiával is rendelkezett. A közösségnek politikai és szellemi vezetője a rés gáluta (״a diaszpóra feje”) volt. Ez az időszak nagyjából egybeesik a Talmud lezárásának, végső megfogalmazásának idejével is. Ez még jobban megerősítette a Szóbeli Tan jelentőségét és kötelező mivoltát. Ekkor jelent meg a rés gáluta dinasztiájából származó Ánán ben Dávid (715-811), aki - a rabbinikus források szerint - személyes politikai érvényesülése érdekében szembefordult a rabbinikus zsidósággal és egy új (bizonyos szempontból megújított) szellemiséggel megalakította a karaiták zsidó szektáját. A szekta elsősorban azt hirdette, hogy az írott Tanhoz kell visszatérni, és minden más magyarázat csak félrevezethet az írott Tan helyes megértésétől. Ilyen értelemben elvetették az egész Szóbeli Tant, és ezzel természetesen a korabeli gáonok és a Talmud autoritását is. Ánán ben Dávid 770-ben írt művében, a Széfer hámicvotban (Parancsolatok könyve) fektette le a karaiták alapvető hitelveit, amelyben nagy szerepet kap a Szentély pusztulása fölötti fokozott gyász, illetve a nemek közti viszonnyal kapcsolatos szigorított megkötések, de mindennél lényegesebb a Szóbeli Tan értelmezésének elvetése, és az írott Tan individuális magyarázata. Hírhedtté vált mondása: ״Kutassatok jól a Tórában, és ne hagyatkozzatok az én tudásomra!”. Bizonyos értelemben a karaiták tulajdonképpen a szadaceusok vagy az esszéneusok szellemi utódai. Szellemi vonulatuk elveti a rabbinikus zsidóság által képviselt, abszolút igazságokon alapuló rendszert. Ez különösen a zsidóságtól később és korábban elszakadt szekták és irányzatok történeteinek fényében elgon
