Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
I. Rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 38 hívja fel a figyelmet, amikor egy avatott bölcs, egy törvénykező bíró a többség döntésével szemben, saját álláspontja szerint törvénykezik. A Talmud ezt a következőképpen foglalja össze: ״Három bíróság volt ott (a Jeruzsálemi Szentélyben). Egy a Szentély bejáratánál ülésezett. Egy (beljebb) az Azárá bejáratánál, és egy pedig (még beljebb) a Liskát hágázitban. Megérkeznek (a vádlott, vagyis a helytelenül tanító bölcs) ahhoz, amely Szentély bejáratánál van, és ő (az engedetlen bölcs) így szól: »így meg úgy értelmeztem (a törvényt), társaim, pedig így meg így értelmezték. így meg úgy okítottam (a törvényt), társaim, pedig így meg így okították.« Ha elfogadták (érvelését), akkor beleegyeztek, ha nem, akkor felmennek ahhoz (a bírósághoz), amely az Azárá bejáratánál ülésezik, és ott is így szól: »így meg úgy értelmeztem (a törvényt), társaim, pedig így meg így értelmezték. így meg úgy okítottam (a törvényt), társaim, pedig így meg így okították.« Ha elfogadták (érvelését), akkor beleegyeztek, ha nem akkor mindannyian a nagy Szánhedrin elé járulnak, amely a Liskát hágázitban ülésezik - ahonnan a Tóra egész ízraelnek sugárzik, ahogy írva van8: »a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló« - ha mindezek után visszatér várósába és (a vele ellentétes döntés dacára, továbbra is) azon a módon tanít, mint eddig, akkor (habár vétkezik, de) a büntetés alól fel van mentve. Ha viszont (a gyakorlatban) utasít az álláspontja szerint, akkor halálbüntetést érdemel, hiszen írva van: »aki rossz szándékból cselekszik« - nem büntetendő egészen addig, amíg cselekvésre nem okít...”9 E törvény célja, az avatott bírósági rendszer és a Szánhedrin autoritásának a védelme, ahogy az ismeretlen szerzőjű Chinuch fogalmaz: ״Ennek a parancsolatnak az a gyökere, hogy ugyanis tudvalevő, hogy az emberek gondolatai eltérnek egymástól,
