Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
Függelék
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 342 1850. szeptember Ferenc József, egy oktatási alap céljából felszabadít 1 millió forintot abból a pénzből, amit a zsidóknak büntetésből kellett volna fizetniük a ’48-as szabadságharcban való részvételük miatt. 1863-1864. Egy zsidó évkönyvben Grätz Henrik történetíró egy tanulmányt ír a zsidó Messiásról. Ebben az írásban - a hagyományos ortodox nézettel ellentétben - a Messiás szerepét kollektív eszmének értelmezi, és elveti a személyes Messiásba vetett hit elvét. 1863. dec. 23. A cikk folytán sajtóper indul az évkönyv szerkesztője ellen. A per felmentéssel zárul, de az ügy kapcsán felmerül a kérdés, hogy létezik-e ״ortodox zsidó vallás”, amelytől a Grátz-féle gondolkodók különválnak. 1864. január Hildessheimer Azriel ortodox rabbi nyilatkozatot tesz közzé, amelyben kifejti, a zsidó vallás magában foglalja az írott és a Szóbeli Tant, és aki ezek közül akár csak egy tételt is tagad, az olyan, mintha az egész Szináji Kinyilatkoztatást tagadná meg. 1864. márc. 30. Hirschler Ignác kezdeményezésére a kormány egy bizottságot hív meg Budára. A bizottság feladata többek közt a szeminárium megalapításának megtárgyalása. A 9 tagú bizottság, amely elsősorban reformer tagokból áll, egy 88 pontból álló tervezetet dolgoz ki a szeminárium szervezetéről, tananyagáról és tanárairól. 1864. márc. 1-15. Ortodox rabbitanácskozás gyűlik össze Sátoraljaújhelyen, a rabbiszeminárium problémájának ügyében. A gyűlés még több rabbi részvételével folytatódik Nyíregyházán. A tanácskozás eredményeképpen egy héttagú küldöttség a császár elé járul, és kérelmezi, hogy a szeminárium ne nyíljon meg. Ennek hatására az udvari kancellária utasítja a budai helytartóságot, hogy az a szeminárium kérdését szüneteltesse.
