Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)

V. Rész. A nagymihályi polémia

319

Jegyzetek

58 Lásd cikkét a 21. fej. 8. lábjegyzetben. A 21-es lábjegyzetben kifejezetten Katzburg cikkére hivatkozik.

59 Wilhemsdorf, 1722

60 Katz, 1999 87. 1.

61 Heller, 1941.

62 Érdemes megjegyezni, annak ellenére, hogy Katz jól jellemzi a közismert muszár műfaj haszidizmussal ellentétes, aszketikus, önsanyargató stílusát, illetve azt is, ahogy az Reb Hilél munkásságában megtestesült, mégis a Sévet Muszár című könyv nem a legmeggyőzőbb példa erre, hiszen ez a könyv nem tartozik a tipikus muszár művekhez, írója ugyanis az askenáz ״muszár stílust” megelőző szefúrd származású szerző volt.

63 Heller, 1941 34-35. 1.

64 Uo. 42-43. 1.

65 Lásd Weiss, 2007.

66 A levelet lásd Hildessheimer Méir: Sut Máhárám Sík Hászefer vökinujo. Cfunot, 92-92.1.

67 Uo.

68 Uo.

69 Uo.

70 Uo.

71 Lásd 21. fej. 17. lábj.

72 Gesammelte Aufsatze (Frankfurt, 1923) 13. 1.

73 A nagymihályi rendeletek második ungvári kiadásában, nyilván az időközben felmerülő vádakkal szemben a következő szövegrészlet lett hozzátoldva az eredeti végéhez: ״Hogy elvessük a szadaceusok érveléseit, kötelességünk mindenkinek tudtára adni, hogy minden, ami ebben a döntvényben szerepel, az minden időben és minden helyütt hatályos.” Lásd Lév Háivri II. 169.1.

74 A héber felhívás megjelent Der Israelit, 1866. szeptember, 647- 648.1. A felhíváshoz tudtommal senki sem csatlakozott.

22. FEJEZET. A VALÓDI HASZID ÁLLÁSPONT

1 Köszönettel tartozom Oberländer Báruch rabbinak az ebben a fejezetben összegyűjtött információanyagért.

2 A levél megjelent Jakobovits, 1986 1. köt. 303.1. Lásd az ott megjelölt forrásokat.

3 Brinner, 1992