Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A rabbi válaszol. Modern kérdések, hagyományos válaszok 3 - Zsidó Ismeretek Tára 37. A rabbi válaszol 3. (Budapest, 2019)
Mártírok és sírjaik
Zsidó ismeretek tára 94 Valamennyi vigaszt találhatunk ebben, hogy nem veszett el teljesen a kapcsolat, lehet ezt lelki szinten tovább ápolni. Egy idős férfi négy percet késett az imádságról, ezért maradt életben. A Holokausztot is túlélte. Ön szerint ez puszta szerencse? Érdekes módon az előző kérdések abból indultak ki, hogy Isten mindenért felelős és miért hagyta meghalni azokat, akik meghaltak, míg ez a kérdés azt sugallja, hogy Isten semmiért nem felelős, hanem puszta véletlen, ha valaki túléli. A zsidó vallás szerint nincs véletlen a világban. A hásgáchá prátit elve szerint Isten személyes gondviseléséből ered minden esemény a világban, még a legapróbb is - ahogy a rossz, ugyanúgy a jó is hozzá tartozik, tőle fakad. Áldott emlékű édesapám, aki Budapesten hamis papírokkal bujkálva élte túl a Holokausztot 16 évesen, mindig azt mondta nekém, hogy ha a háború előtt nem lett volna hívő, akkor a háború alatt azzá vált volna, mert az, hogy túlélte azt a borzalmas időt, csak a sok csodának köszönhető, amit lépésről lépésre tapasztalt. Természetesen itt is igaz, hogy Isten útjai kifíirkészhetetlenek, ahogy a rossz esetén is: nem tudjuk, miért van az, hogy az egyik embert egy sor csodával megmenti, míg mások meghalnak. Ön szerint hogyan érinti a magyar zsidóságot a merénylet híre? Ugyanannyian járnak majd péntekenként Sábesz-fogadásra? Világszerte rengeteg ember ment el a merénylet utáni sábeszkor zsinagógába - hogy kifejezzék szolidaritásukat, hogy kapcsolódjanak az áldozatokhoz, akik zsinagógába járva haltak meg, és megemlékezzenek róluk. Ez a megemlékezés zsidó módja: nem egyperces néma csenddel adózunk az emléküknek, hanem tettekkel, tanulással, a mártírok emlékére végzett jócselekedetekkel emlékezünk. Remélem, hogy a tendencia folytatódni fog, és sokaknak válik szokásává a zsinagógába járás ezután. Mint tudjuk, New Yorkban, az Egyesült Államokban született, élete első, meghatározó felét itt töltötte. Miben más a tengerentúlon zsidónak lenni, mint Izraelben, és mint Magyarországon? A különbségeket sok szempontból lehetne vizsgálni, én most egyet szeretnék kihangsúlyozni: az USA-ban a ’60-70-es években felnőve mondhatni a csapból is a Holokauszt folyt, a szülők, a nagyszülők és az ismerőseik, akik mind egytől egyig túlélők voltak, állandóan erről beszéltek és meséltek, nem volt ez tabu téma. Ugyanakkor soha nem az a konklúzió rajzolódott ki, hogy bujkálni kéne és titkolni a zsidóságunkat. Minden ilyen
