Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Mázl tov! - Mitől boldogok és minek örülnek a zsidók? Dunaparti haszid hétvége. 5777. ijár 2-4. 2017. április 28-30 - Zsidó Ismeretek Tára 32. (Budapest, 2017)

Névadás

73

Zushe Wilhelm rabbi: A névadás szabályai és szokásai

7. fejezet

Gyermek elnevezése élő személy után

1. §. Az az áskenázi hagyomány, hogy élő személy után nem neveznek el gyermeket, akkor sem, ha más országban él. Egyesek szerint ez a tilalom speciálisan arra vonatkozik, hogy ne nevezzenek el gyermeket az édesapja után, aki él, de más élő rokonokra nem vonatkozik a tiltás.

2. §. A szefárdiak között ilyen szokás nem tapasztalható. Éppen ellenkezőleg, az apa iránti tisztelet jele az ilyen névadás, védelmező erőt tulajdonítanak neki az életre, ha az unoka élő nagyapja után van elnevezve.

3. §. A legtöbb tekintély egyetért abban, hogy senki se adja tulajdón nevét a fiának. Ugyanakkor a jemeniták között egyeseknek éppen az a szokása, hogy tulajdon nevüket adják a gyermeknek.

4. §. Ha a gyermek anyai nagyapjának az a kívánsága, hogy a gyermek őutána neveztessék el, még életében, nincs oka, hogy ezt megtagadják tőle.

5. §. Ha valaki elhunyt édesapja után kívánja elnevezni a gyermekét, de a mostohaapának - akinek ugyanaz a neve - nagyon ellenére van a dolog, ne nevezzék egyedül az édesapa után a gyermeket, hanem adjanak neki más nevet is, és nevezzék a fiút két néven.

6. §. Ha a gyermek apai nagyapjának és anyai nagyapjának azonos a neve, és egyikük elhunyt, és az apa kívánsága, hogy az elhunyt nagyapja után nevezzék el a gyermeket - ha az életben lévő nagyapjának ez nincsen tetszésére, jobb elállni tőle, minthogy a legtöbbekben ellenérzést szülne. De ha az elhunyt nagyapának volt beceneve, azt az unoka megkaphatja. Ha a másik nagyapja meghal, hosszú élettel betelve, azután nevezhetik a gyermeket az eredeti néven is. De tehetik azt is, hogy némiképp megváltoztatják a nagyapa nevét, vagy az unoka kap olyan másodlagos nevet, amit a nagyapa is használt a nevével együtt.

7. §. A haldokló (goszész) e tekintetben teljességgel élőnek számít (akkor is, ha a haldoklók többsége valóban meg is hal). A gyermek ne kapja meg a nevét, amíg valóban meg nem halt.