Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
74 Zsidó ismeretek tára ugyanaz (lenne), mint a Bibliában. De én azért örülnék neki, ha valaki megmondaná, akár - akire H. hivatkozik - a mai héber anyanyelvi óvodás gyermek, akár egy szabre (cábbár) tudós, hogy pontosan, de egészen pontosan; mit jelent benne a totafot szó; mert, hogy nem tudta meg Rasi sem. Ha valakinek mai héber (ivrit) az anyanyelve, a Biblia nyelvet azért tanulnia kell. Különben tartok tőle, Ezékiel szekérlátomásának hásmál szavában124 csak villanyáramot fog érteni. Mindkét irányban csak a tanulás nyithat utat a megértés előtt. Magamról tudom; s persze, most már tudom, nem egy korábbi és mai tanítványomtól is, akik- örömömre — sokkal jobban tudják a nyelvet, mint a kezdet-kezdetén tanáruk. Hogy ugyanaz a nyelv-e a bibliai héber és az ivrit: megoszlik róla a tudósok véleménye is; van, aki szerint igen, s vannak, akik másképpen ítélik meg a dolgot, ez vita tárgya lehet, és a döntést nyilván befolyásolja az is, pusztán a nyelvről beszelünk-e, a szó szűkebb, nyelvtudományi értelmében, vagy pedig a zsidó hagyomány - vallás, kultúra, identitás-tudat - bonyolult egészének nyelvi komponenséről. Tény, hogy a klasszikus héber élő nyelv volt, s tény, hogy ma az ivrit eleven élő nyelv: a holt nyelvet, mint a halottak kiszáradt csontjait125, valódi életre tudta kelteni a nyelvújítás, a cionista mozgalom, Izrael Állam léte, melamedek és ulpánok: a zsidó közösség élet-akarása és életereje. Már megírtam a fenti sorokat, amikor véletlenül ismét a kezembe került Isaac Bashevis Singer „A gettó lánya” című regénye. A következő szavakkal kezdődik: „Három holt nyelven nevelkedtem: a héberen, az arámin és a jiddisen.” (A kiemelés tőlem. - K. G.) Hadd kérdezzek én is valamit Holländer Györgytől. Azt, hogy holt nyelv, Isaac Bashevis mondhatja; más nem? 124 Ezékiel 1:4. stb. 125 Vö. Ezékiel 37:3-6.
