Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
70 Zsidó ismeretek tára hogy a bibliai hébernek köze van a maihoz. Ha kioktatni akar, vagy éppen velem szemben tartja szükségesnek védelmezni a hébert: lelke rajta. Ugyan mit mondtam, ami ilyen színpadiasán indulatos fellépésre készteti? Az interjúban, mint idézi is, azt állítottam, hogy holt nyelvekkel foglalkozom, Mezopotámia, az ókori Elő-Ázsia nyelveivel. Mi tagadás, ez így van. Továbbá, állítottam még, hogy a héber és az arámi az ókori Elő-Ázsiáról volt szó - a hétköznapi, családi használatból visszaszorult a szakrális szférába. Ennyi. Ugyan mondtam-e ezzel a két állítással egyszersmind azt is, ami miatt H. azon nyomban, még első felindulásában, egy nagy tekintélyű - rabbi barátjának telefonált (a rabbi - szerinte - nyomdafestéket nem tűrő válaszát tapintatosan elhallgatja az És-ben), majd a kertjében füvet nyíró szomszédjához fordult (az ő durva szavait viszont idézi), és még mindig nem nyugodván meg, tollat ragadott, hogy cikket írjon, két helyre is: szóval, mondtam-e, hogy az ivrit holt nyelv volna? A legkevesebb, amit kijelenthetek: ha valaki úgy érti az interjúban mondott szavaimat, az félreolvasta őket. Az igazság kedvéért meg kell mondanom: máshol, régebben, bár H. ezt nem említi, ismernie sem kell, valóban beszéltem arról, hogy a bibliai héber holt nyelv; de itt és most, mint a rögtönzött rádióinterjú rövidre vágott szövegének nyomtatott változatából kitetszik, történetesen nem. Nem tudom, H. nem szántszándékkal értetlenkedik-e; mindenesetre, a magáét mondja, csak ürügy számára a futó utalás, a szövegemet nem olvasta figyelmesen vagy nem akarta megérteni (ez, persze, magában véve nem baj). Cikke azonban mintha egy becsületsértés vagy gyalázkodás miatt akarna kérdőre vonni. Harmincadik éve, hogy az egyetemen tanítom a bibliai hébert (is): éppen énellenem kell megvédeni? H. hatásvadászó kérdéseire eszem ágában sem lett volna válaszolni, mint ahogy észrevétlenül hagytam indulat hevítette ÉS- jegyzetét is; de most a Szombat szerkesztősége kért, s ezért - megbecsülésből a folyóirat es olvasói iránt - egy-két szó erejéig mégis szeretném elmondani a véleményemet, nem H. megjegyzéseiről, hanem inkább - és pusztán ezek ürügyén - a bibliai héber nyelv történetéről és sorsáról. Attól hogy írnak rajta, még nem élő a nyelv Hadd kezdjem azzal az iskolás megállapítással, hogy a „holt nyelv” kifejezés egyszerűen nyelvészeti, nyelvtudományi fogalom, amely meghatározott nyelv-szociológiai állapotokat jelöl. A holt nyelvminősítés, mint nyelvészeti vagy nyelv-szociológiai szakkifeje
