Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
66 Zsidó ismeretek tára 8. Zsidó hadisírok díszítése Kérdés: Katonai temetőkben tartott megemlékezések esetén, amikor a sírokat virággal szokás dekorálni, kérje-e a tábori lelkészség, hogy kivételt tegyenek a zsidó elesettek sírjával, és ne tegyenek rájuk virágot? Válasz: A virágok és növények sírra telepítésével szemben az az elv hozható fel, hogy az élők ne húzzanak hasznot a sír földjéből (ászur böhánáá). De ez az elv a tartósan odatelepített növényekre érvényes. Az ilyen gyakorlat tiltása nem jelenti azt, hogy évente egyszer-kétszer néhány szál virágot ne lehetne a sírokra fektetni a megemlékezés jegyében. A tábori lelkész nem kötelező, hogy kérje, hogy kivételezzenek a zsidó sírokkal ebben a tekintetben, mert az ilyen gyakorlat a holtak megtisztelése (mipné kvod hámét). 9. A kádis közös elmondása Kérdés: Mi a CANRA véleménye a kádis közös elmondásáról? Az egyik táborban a temetésen résztvevőknek kifogása volt a kádis közös elmondása ellen. Válasz: Ha a közös elmondáson az értendő, hogy a lelkész vagy a kántor elmondja a kádisi egyedül az egész jelenlévő közösségért, ez nyilván nem járható út, amennyiben vannak jelen olyan gyászolók, akik el kívánják mondani a gyászolók kádisát külön. Meg kell adni a lehetőséget a gyászolóknak, hogy elmondják a kádist, ha kívánják. Ha viszont úgy értendő a közös elmondás, hogy a gyászolók is recitálhatják a kádist, de együtt kell mondaniuk, uniszónó, és a gyülekezet felel: Jöhé smé rábá stb., ezt a kérdést illetően a rabbinikus irodalomban komoly vita folyik, többnyire azzal kapcsolatban, hogy kié a kádis elmondásának privilégiuma a halál és a jórcájtok idején. A gyászolók kádisát illetően Jáákov Emden azt írja Szidur')kbarv. „Nem mennék bele abba a vitába, hogy kié kell legyen a kádis mondásának privilégiuma stb., mert ez a téma inkább a minhág kérdése, de igen szép és dicséretre méltó szokása a szefárdiaknak, hogy ha
