Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
50 Zsidó ismeretek tára A legkorábbi rabbinikus válasz az általános sorozás kérdésére, Sámuel Landau rabbié egyértleműen így ítél: „Tilos bárkit is átadni a kezükbe”, és hogy „ebben a kérdésben nincs helye engedménynek”. Mindenkinek szabadságában áll megtennie, amit csak tud, hogy a sorozást elkerülje, feltéve, ha név szerint még nem hívták be. A közösség is törekedhet arra, hogy felmentést szerezzen az érintetteknek még behívásuk előtt. De ha valakit már név szerint hívtak be, a közösség ne keressen felmentést neki, amennyiben az csak úgy szerezhető meg, hogy valaki másnak kell a helyére állnia. Az ilyen helyettesítés tilos, éspedig a talmudi érv alapján: „Ki mondhatja, hogy a te véred vörösebb, mint az övé?”75. De ha ilyen esettel szembesül az ember, azaz azt tapasztalja, hogy valaki erőfeszítéseket tesz a helyzetből való menekülésre, Sámuel Landau rabbi szerint: „A bölcs ember ilyenkor hallgasson.” Ezzel szemben Landau rabbi gyémántkeményen kitart azon álláspontja mellett, hogy a vallásukat nem gyakorló fiatalokat és azokat sem szabad átadni katonai szolgálatra, akik akár csúfot űznek a vallási törvényekből. Bár az ilyen ifjú esetén egyesek úgy értékelhetnék, hogy megérdemli a büntetést, szóba sem jöhet, hogy átadják a hatóságoknak az ilyet a katonai kvóta feltöltésére.76 77 Sámuel Landau rabbi tisztában van ugyan a nehézséggel, amit az ilyen esetek elbírálása jelent, és nem tagadja, hogy a közösségi tisztségviselőkkel és a hatóságokkal tárgyalni ilyen helyzetekben igen kényes feladat, határozottan kijelenti, hogy ha valóban át kellene adni bárkit is a hatóságoknak, mindenkinek kötelessége megtenni, amit tehet, a baj megelőzésére, és nyilvánosan tiltakozni (mechujáv limchot).11 A pozsonyi rabbi: „Lelkiismeretesen kell a szolgálatot teljesíteni!” 1830. szíván havában keltezett responsumában a pozsonyi Chátám Szofér, kora vezető haláchikus tekintélye kijelenti, hogy a besorozott zsidóknak kötelességük a tőlük elvárt szolgálatot teljesíteni. Álláspontját arra alapozza, hogy a sorozás elrendelése beletartozik a diná demálchutá diná („az ország törvénye a törvény”) elv hatókörébe, s 75 Pszáchim 25b. 76 Vö. az Ávráhám Teumim rabbi (1826-1896) által bemutatott komplex és némileg erőltetett érvelést (Cheszed löÁvráhám, Kámá, Lemberg, 1857, Joré déá, 45. fej.), melyben elfogadhatónak tartja az ilyenek kényszerítését a bevonulásra, hogy azzal vallásukat tartó ifjakat óvjanak meg a törvényszegéstől. 77 Nodá biJehudá, Tinjáná, Joré déá, 74. fej.
