Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)

Történelem

Róbert Péter: Zsidó ellenállók és forradalmárok

117

és az újpesti partizánok vezetője is zsidó volt. A kifejezetten zsidó fegyveres ellenállás egyetlen példája a nyilas hatalomátvétel utáni napokban a Népszínház utcai háromnapos harc, amelyet egyesek „kis- Varsónak” neveztek. Itt fegyverhez jutott munkaszolgálatosok és a csillagos házak néhány lakója olyan elszántan küzdött, hogy a nyilasok nem bírtak velük, német segítséget kértek, egy kiégett Tigris-tank hetekig emlékeztetett erre.

Erőteljes volt viszont a zsidó ellenállás másik formája, a menekülés, az embermentés segítése. Rengeteg hamis iratot készítettek - ezeket keresztényeknek is osztogatták -, továbbá igyekeztek kiszabadítani zsidókat a nyilasok fogságából. Nyilas egyenruhákat szereztek, és néha még a Duna-partról is elhoztak halálra szánt csoportokat. Hamis iratokkal 1944 őszén a Margit körúti fogház összes foglyát kiszabadították.

Tehát volt magyar zsidó ellenállás, bár nem lőttek német katonákra, de sok zsidó életet mentettek meg.

Emberek tízezrei tartoznak nekik hálával.

Magyar zsidók 1956-ban

Az 1956-os magyar forradalom, az ország többi lakosával együtt, természetesen érintette a magyar zsidóságot is. Voltak, akik - mindkét oldalon - részt vettek, vagy belesodródtak az eseményekbe, de a csendes többséget is megrázták a harcok, a politikai helyzet naponkénti változásai.

Milyen is volt a zsidóság helyzete, állapota ezekben az időkben?

A vészkorszak rettenetes hatása és emléke frissen élt. A háború előtti zsidó lélekszám felét se tette ki a megmaradtak létszáma. Noha az államosítások, kitelepítések súlyosan érintették őket, a zsidó vallást erősen korlátozták, izraeli kivándorlás tilos volt, a többség hálás volt a megmentő Szovjetuniónak, és igyekezett beilleszkedni az új rendszerbe. Számarányukon jóval felül szerepeltek a pártban, annak vezetésében.

1953 után a leváltások sok zsidó funkcionáriust érintettek. Ugyanakkor a szerveződő ellenzéki értelmiségiek között is többségben voltak a zsidók. (Vásárhelyi Miklós, Tardos Tibor, Donáth Ferenc és az irodalmárok közül Zelk Zoltán, Devecseri Gábor, Benjámin László és mások.)