Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika
Oberländer Báruch: Szabad-e tagadni a zsidóságot vészhelyzetben? 89 nemzetiségű, az egyértelműen azt is jelentette, hogy keresztény, nem volt átmenet, nem volt a kettő között semmi. Ma azonban ez már nincs így. Ha valaki huligán rátámad az emberre, és megkérdezi: „Zsidó vagy?”, akkor a Sulchán Aruch által engedélyezett kétértelmű módon lehet azt felelni, hogy „Magyar vagyok!”. A kérdező ezt értelmezheti úgy, hogy „nem vagyok zsidó, hanem magyar vagyok”, míg a megkérdezett értheti úgy, hogy „ugyan zsidó vagyok, de magyar is, vagy magyar zsidó” - hiszen a magyarság ma már nem jelent kereszténységet is egyben. G.S.: Van erre konkrét példa, hogy hogyan lehetett a Holokauszt idején kétértelmű választ adni? O.B.r.: Sávuot előtti este történt, hogy a későbbi lubavicsi rebbének, Menachem Mendel Schneersonnak és a feleségének menekülnie kellett Párizsból a nácik megszállása elől. Vichyben szálltak meg. Egy alkalommal, amikor a Rebbe nem tartózkodott otthon, rendőrök érkeztek, hogy az ott lakók vallásáról tudakozódjanak. Chaya Mushka rebbecen azt - a háláchikusan teljesen elfogadható - választ adta, hogy ők ortodoxok. Ez megint egy kétértelmű kijelentés, és teljesen rendben van hálá-chikusan. Azonban a Rebbe, amikor tudomást szerzett erről, elment a rendőrségre, és kijavíttatta a listát: ők ortodox zsidók. Nem kívánt élni a Sulchán Aruch által biztosított könnyítéssel, ami megengedi, hogy kétértelmű válasszal feleljünk vészhelyzetben. G.S.: Milyen lehetőségek voltak akkor a Holokauszt idején? O.B.r.: Beszéltem nemrégen Dávid Gurral (Grosz), aki akkor a Sómémál (Hasomer Hatzair, cionista ifjúsági mozgalom - A szerk.) annak a csoportnak volt az egyik vezetője, akik a hamis papírokat készítettek itt Budapesten. Azt mondta, leginkább három féle papírt hamisítottak: keresztleveleket, anyakönyvi kivonatokat és lakcímbejelentőket. Ez a lakcímbejelentő volt a legegyszerűbb, mert fillérekért lehetett kapni bármelyik trafikban - nem kellett magát a papírt hamisítani. Kitöltötték hamis névre - ezzel nem volt semmi probléma - és hamis pecsétekkel lepecsételtették. A baj az volt, hogy ez nem volt száz százalékos védelem: igazoltatásnál nem volt biztos, hogy csak ez elegendő lesz. De ha nem volt semmi gyanús, akkor nem kértek más papírt. David Gur azt mondta, 60-80 ezer ilyen papírt állítottak ki. Ez persze nem ennyi embert jelent, volt, akinek háromszor, négyszer újat kellett csinálni. Ez tehát háláchikusan rendben volt, hiszen nem szerepelt benne a vallás. A keresztlevélben mindenki megegyezik, hogy tilos, hiszen arról szól, hogy elismerem az áttérést. A születési anyakönyvi kivonat, vagy más papír, ahol meg kellett jelölni a vallást már más elbírálás alá esik, itt volt lehetőség a korábban már említett kétértelmű válaszadásra. A vallás rovatban rövidítve jelölték, hogy milyen hitű az illető, így a római katolikus helyett csak azt kellett írni, hogy r.k.
