Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Bírák és rabbik a Bibliában
Naftali Kraus: Megtért és kitért talmudi bölcsek 83 ki a protekciós dájánl, aki tudatlanságában a száját sem tudta kinyitni... (Szánhedrin 7b.) Rés Lákis később kibékült a fejedelemmel, aki - nem lévén annyira jártas a zsidó ismeretekben, mint elődei - sokszor fordult hozzá tanácsért, és hallgatott is a szavára. Hyman egész sor ilyen esetet említ. Egyszer például Rés Lákis kedvenc témájáról volt szó, s megint elmondta, hogy az a város, amelyben zsidók élnek, de nincs benne chéder vagy Talmud-Tóra, megérett a lerombolásra. A fejedelem azonnal megbízta rabbi Chijá bár Abát, rabbi Amit és rabbi Aszit, hogy térképezzék fel Erec Jiszráél minden városának oktatási helyzetét (Jeruzsálemi Talmud, Chágigá 1:7.). A Midrás elbeszéli, hogy Rés Lákis egy látogatása alkalmával a fejedelem hogyléte felől érdeklődött, mire az rosszkedvűen így válaszolt: „Imádkozz értem, mert a [római] hatóságok sokat zaklatnak!” Rés Lákis megígérte, hogy imádkozik, de egy bölcs tanáccsal is szolgált: „Ne fogadj el senkitől semmit, akkor nem fogsz tartozni senkinek semmivel!” (Brésit rábá 78:12.) Máskor Jochánánt látogatta meg Tibériáson, és annyit evett a messze földön híres, édes, húsos ginoszári gyümölcsökből, hogy „megzavarodott”, magyarán rosszul lett. Jochánán értesítette a fejedelmet, aki kiküldött néhány markos legényt - mert Rés Lákis bizony szép kövér ember volt -, beszállíttatta a fejedelmi rezidenciára, és ott kezeltette. (Bráchot 44a.) Rés Lákis jól ismerte a világ hívságait, és tudatában volt a jécer hárá, a rossz ösztön romboló hatásának. Szavajárása volt: „Az embert nap mint nap kísérti a rossz ösztön, és életét fenyegeti. Az Örökkévaló segítsége nélkül nem lehet megszabadulni tőle.” (Szukká 52b.) Azt is mondta, hogy józan ember nem vétkezik: csak az tesz rosszat, akit „megszáll a rossz szellem”, vagyis rájön a bolondéria. Ezt a népiesen hangzó megállapítást a modem pszichológiatudomány igazolja, és a bírósági gyakorlat is, amely nemegyszer elrendeli a vádlott elmeállapotának vizsgálatát, megállapítandó, vajon beszámítható volt-e a bűncselekmény elkövetésekor... A haragtartást igen rossz tulajdonságnak tartotta. „A haragvó bölcset elhagyja a bölcsesség, a haragvó próféta elveszíti látnoki képességét...” mondotta (Pszáchim 66b.). Nagyra becsülte a tsuvá, a zsidósághoz való visszatérés jelentőségét és hatását. Talán saját tapasztalatai alapján is beszélt, amikor azt mondta: „Olyan nagy a megtérés ereje, hogy a készakarva, rosszindulatból elkövetett vétkek a visszatéréskor érdemekké válnak...” (Jomá 86b.) Ez a kibúvó azonban nem mindenki számára adatott meg, mert „a gonoszoknak [az iga
