Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 90 legbensőbb lényegének egy része - szintúgy nem változtatható meg. Egyszerűen helytelen azt állítani, hogy a Tórának a világgal együtt kell változnia, hiszen a világ a Tórától függ - a Tóra céljainak beteljesítéséért teremtetett, és nem forditva. Ha a Tóra a világ igényeinek kielégítésére jött volna létre, akkor joggal várhatnánk el, hogy a Tóra a változó társadalmi igényeknek megfelelően változzon, hiszen ha nem így lenne, idejétmúlttá válna, és kudarcra ítélné saját céljait. Mivel azonban a Tóra és a micvák az Örökkévaló legbensőbb akaratának kifejezői, stabilitásuk nem függ semmilyen külső tényezőtől. Ahogy az Örökkévaló, úgy a Tóra sem változik. Ha behatóbban tanulmányozzuk az akarat természetét, rájövünk, hogy kétféle akarat létezik: a belső és a külső akarat, s ez minden szinten így van, beleértve az emberi akaratot is. A külső akarat jellemzője, hogy valamit csak azért kívánunk, mert az elérhetővé tesz egy másik dolgot. Ebben az esetben a hosszú távú elképzelés megváltózása maga után vonja az akarat vagy kívánság megváltozását is. Ezzel szemben a belső akarat az önmagukért való kívánságok kifejezése. Ennek klasszikus példája az emberi élni akarás. Az ember dolgozik, de ez nem önmagáért való cél, hiszen azért dolgozik, hogy munkájáért fizetséget kapjon. Az így kapott pénz sem önmagáért való, hiszen ebből öltözködik, ebből fizeti a lakását, és ez fedezi az étkezéseit. És miért kívánja ezeket a dolgokat? Azért, hogy éljen. Más szóval: a fizikai munka képezi a emberi létfenntartás alapját. De ezzel véget is ér a dolog. Nincs távolabbi cél vagy többlet-akarat. Nem kérdezhetjük meg, miért is akar élni. Az ilyen kérdésre nincs válasz. Az élni akarás öntudatlan, értelem fölötti vágy, és mint ilyen, az emberi természet része. Ez az akarat az ember legbensőbb lényéből fakad, amely nem változik. Éppígy a Tóra és a micvák az Örökkévaló legbensőbb akaratának kifejezői, és ezért nem változnak. Ezek - ha úgy tetszik - az Örökkévaló életének vagy élni akarásának megfelelői. A Tóra az Örökkévaló belső akarata, amely minden más akaratnak a kicsúcsosodása. Habár az Örökkévaló akarata volt a világ megteremtése, és az Ő akarata volt, hogy a világban kialakuljon a társadalom, a morál és a civilizáció, mindezek csak a Tóra közegei - a cél egy olyan hely létrehozása volt, ahol a Tórát megtartják, és a benne foglalt lehetőségeket valóra váltják. Az Örökkévaló azért teremtette meg a világot és azért népesítette be az emberrel, hogy legyen, aki megtartja a Tórát. Látjuk azonban, hogy a Szináj-hegyi Tóra-adás előtt kapott micvák módosultak. Noénak megtiltatott, hogy kegyetlenül bánjon az állatokkal (az élő állat húsára kimondott étkezési tilalom), de ugyanakkor engedélyt kapott az állati hús fogyasztására. Ezek közül egyik parancsolat sem szerepelt az Adámnak adott eredeti parancsolatok között. Ez a példa azt sugallná, hogy a micvákat igenis lehét módosítani. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a Tóra-adás előtti és a későbbi micvákat, azt látjuk, hogy ebben semmiféle ellentmondás nem rejlik, és valójában két különböző típusú parancsolatokról van szó.
