Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Chászid filozófia
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 82 Évszázadokkal ezelőtt királyok és királynők uralták a világot, ma azonban már messzire eltávolodtunk az abszolutisztikus vezetés puszta fogalmától is. S csakugyan: a vezetés fogalma ellentmondani látszik demokratikus hagyományainknak, amelyek arra tanítanak minket, hogy ne rendeljük alá életünket más embereknek. Ám nem köthetjük magunkat ennyire a betűkhöz. Ha a demokrácia eszményeit túlzásba visszük, ha a nép a törvényhozás legkisebb témájában is népszavazást követel, a társadalom működésképtelenné válik. így tehát jelenlegi politikai berendezkedésünk egy gyakorlatias és elfogadható kompromisszum, amely lehetővé teszi az egyéneknek, hogy vezetőket válasszanak, de amely vezetők felelősséggel tartoznak a társadalomnak. Mindezek ellenére sok ember elvesztette a mai vezetőkbe vetett hitét. A megoldás nem az, hogy beletörődünk a dolgok ilyetén szomorú állapotába, hanem az, hogy megkeressük és kiköveteljük magunknak az igazi vezetőt. A legfőbb célnak annak kell lennie, hogy élvezzük a demokrácia minden előnyét, s emellett egy látomásos vezető jótéteményeit. Nem árt, ha egy vezető megválasztásakor kissé szkeptikusak vagyunk: vajon csakugyan küldetésének akarja szentelni magát, vagy csak a dicsőséget hajhászsza? Igazán érdekli mások boldogulása, vagy csak saját nagysága bizonyítására toboroz híveket? Az igazi vezető nem keres híveket: tanítani akar másokat, milyen vezetők legyenek. Nem irányítani akar, hanem az igazságot akarja. Nem erőlteti vezetését másokra, s nem csorbítja senki tekintélyét. Szeretetre ösztönöz, s nem erőszakoskodásra. A babérok osztogatásakor láthatatlanná válik, de ha segítségre van szűkség, ő érkezik elsőnek, és félelemből sose hátrál meg. Annyira szívén viseli a mi jólétünket, hogy amikor hozzá fordulunk iránymutatásért, olyan érzés fog el minkét, mintha első ízben állnánk szemtől szembe önmagunkkal. Egy híres rabbi, mintán napokon át fogadta a hozzá tanácsért /olyamodókat, váratlanul bezárta ajtaját. A háza előtt várakozó több száz embér úgy gondolta, kimerült és pihenésre van szüksége. Ekkor azonban láthatólag feldúltan, kisírt szemekkel megjelent a rabbi titkára. Ennek láttán többen is odamentek hallgatózni a rabbi ajtajához, s hallották, hogy zokog és imádkozik, kétségbeesetten olvassa a Zsoltárok verseit. Nagyon aggódni kezdtek érte. Két nap elteltével a rabbi megint fogadott látogatókat. Végül folfedte kétségbeesése okát.- Mikor valaki tanácsért jön hozzám - magyarázta feltárja előttem lelke betegségeit. Ahhoz, hogy segíteni tudjak, át kell éreznem a problémáját, fel kell idéznem magamban ugyanazt a gyengeséget, aztán mindent meg kell tennem, hogy helyrehozzam. Két napja eljött hozzám valaki egy problémával. Elborzadva hallottam, milyen mélységekbe zuhant. Bármilyen elszántan próbálkoztam is, nem tudtam magamban felidézni azt az érzést, ami miatt eljött hozzám. Ez az ember azonban tanácsot kért tőlem, és én tudtam, hogy> kell lennie valaminek bennem, bármilyen parányi részecskének is, amelynek révén kapcsolódni tudok a helyzetéhez. Végül rádöbbentem, hogy valamilyen formában, túl a lélek tudatos tartományán,