Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Zsidó jog és etika
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 68 Ez a szokás nagyon is helyénvaló, és azokon az alapelveken nyugszik, amelyeket az áldott emlékezetű Asri fektetett le responzumában, ahogyan azt l-es számú responzumomban magam is írtam. A notabilitások óhaja, hogy a szegényékét teljesen kizárják a határozathozatali folyamatból, egyáltalán nem helyénvaló, hiszen - mint ahogyan azt fentebb kifejtettük - a szegények által befizetett kisebb összegek ugyanannyit érnek, mint a gazdagok befizette tekintélyes summák. A tudatlanok kizárásának veszélyei A másik felvetés, hogy azon az alapon kell kizárni őket, hogy nem tanult, tudós emberek, szintén nem helyénvaló. Erre bizonyítékot a Talmud Chágigá 22a-ban találunk: ״Melyik bölcsnek fontos, hogy a gyűlölködés, az ellenségeskedés megelőzése. Rabbi Joszének, mert mint azt tanultuk...: »Rabbi Pápá azt mondta: Kinek a felhatalmazása alapján fogadjuk el ma egy tudatlan személy tanúvallomását? Ez rabbi Josze véleménye.«” Rabbi Josze véleményét azzal indokolja, hogy ״nem szabad hagyni, hogy az emberek elmenjenek felépíteni a maguk oltárát és azon elégetni a maguk vörös tehenét.” Világos tehát, hogy még egy tudatlan személy vallomását is kompetensnek kell elfogadni, megelőzendő a gyűlölködést: ha ugyanis azt látják, hogy elszigetelik, elkülönítik őket, fel fogják építeni a saját oltárukat [azaz elhagyják a közösséget]. És ez még nagyobb nyugtalanságra ad okot az előttünk heverő problémát illetően. Ha elutasítjuk a tanulatlanokat, méghozzá olyan mértékig, hogy kizárjuk őket a közösségi törvényhozás folyamatából, bizonyosan gyűlölet támad szívükben, felépítik a saját oltárukat elszigetelik magukat a közösségtől, aminek eredményeképpen az egész zsidó közösség, ne adj’ Isten, feldarabolódik. Ezt pedig mindenképpen el kell kerülni. ״Minden folyó a maga medrét követi” Egyébként nem lehet bizonyítékként elfogadni a tényt, hogy más tekintélyes közösségekben ez a szokás, mivel az egyik hely szokása nem hozható fel érvként egy másik helyen. ״Minden folyó a maga medrét követi.”315 Lehet, hogy azokban a közösségekben ez a szokás az összes adófizető konszenzusa révén gyökeresedett meg, akik a béke megőrzése érdekében mindnyájan hozzájárulásukat adták ehhez. Ám semelyik közösség nem vezethet be egy új rendszert csak úgy a kénye-kedve szerint. Mert ha ez történne, akkor annak sosem lenne vége. Minden nap valami más dolgot találnának ki, ami, Isten ments!, darabokra szakíthatná a zsidó közösséget. Az ilyen dolgokban legjobb teljes mértékben egy tudós ember tanácsára hagyatkozni, aki igazságos döntést hoz, aki a béke érdekében közvetít a közösség [tagjai] között, és aki egy olyan rendeletet léptet érvénybe, amely mindenki jóváhagyását bírja. És akkor mindenki - békességben - térhet vissza az ő helyére.316 315 Talmud Chulin 18b., és lásd még Rási, uo. 316 Vö. 2Mózes 18:23.
