Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Zsidó jog és etika
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 66 dozati felajánlással kapcsolatban szerepelt a szövegben, a többi önkéntes áldozati felajánlással kapcsolatban nem. Rendszerint ki az, aki ételáldozatot ajánl fel? A szegény. Isten azt mondta: »Úgy tekintem, mintha egyenest a lelkét ajánlotta volna föl.«” (Ezt a részt Rási is idézi a 3Mózes első fejezetéről írt Tórakommentárjában305). Az ok pedig az, hogy mivel a szegény megfeszítetten306 kényszerül dolgozni, hogy megkeressen annyit, amennyi egy ételáldozathoz szükséges, a szentírás a ״lélek” kifejezést használja. Ugyanígy a szentírás a következőket mondja a napszámos bérével kapcsolatban:307 ״Mert nyomorait ö, és sóvárog utána”308. Ez nem igaz egy gazdag ember esetében, aki már meglévő javaiból ajánl fel áldozatot, és nem kell megerőltetni magát[, hogy megszerezze azt a felajánláshoz]. A kis adomány is sokat ér Ezért fogalmaz úgy a Misna, hogy ״az egyik többet ad, a másik kevesebbet”, ahelyett, hogy csupán kijelentené, hogy annak, aki kevesebbet ad, ugy anannyi az érdeme, mint annak, aki többet, feltéve, [hogy az illető szándéka az Ég felé irányúl]. [A Misna azért így fogalmaz, mert] a dolgot kétféleképpen is lehet szemlélni: Lehetne úgy érvelni, hogy a gazdag ember hozzájárulása kedvesebb Isten számára, mert nagyobb, de úgy is lehetne érvelni, hogy a szegény ember ajándéka, noha kevésbé értékes, mégis kedvesebb Isten számára, mert sokkal nehezebb számára [ezt a kisebb ajándékot előteremteni], mint a gazdag embernek [a maga nagyobb ajándékát]. A Misna tehát azért fogalmaz úgy, hogy ״az egyik többet ad, a másik kevesebbet”, mert arra tanít, hogy mindkettő hozzájárulása egyenlő értékű: a gazdag ember hozzájárulása nem kedvesebb pusztán a mennyisége miatt, mint azt gondolhatnánk, és a szegény ember hozzájárulása sem kedvesebb, noha ezt is gondolhatnánk, pusztán az erőfeszítés miatt, amellyel előteremtette, hanem mindkét hozzájárulás egyenlő súllyal esik a latba, feltéve, hogy [az ajándékozó szándéka az Ég felé irányul]. Ezért jogos a szegények érvelése, mivel számukra ugyanannyira nehéz előteremteni azt a keveset, mint a gazdagok számára azt a nagyobb összeget. Egy hasonló érv hangzik el a Bráchot traktátus ötödik fejezetének 31-ik oldalán309 rabbi 305 Rási a 3Mózes 2:1-ről. 306 Szó szerint ״a leikével”. 307 5Mózes 24:15. 308 Szó szerint ״nagyon vágyik rá a lelke”. 309 A forrás valójában a Talmud Bráchot 33b., amely a következőképpen hangzik; ״Rabbi Chániná azt mondta: Az Égben [szó szerint ״az ég keze által”] már minden előre meg lett szabva, kivéve az Ég iránti tisztelet, mint az óva vagyon [5Mózes 10:12.]: »Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed. ..« Vajon az istenfélelem ilyen jelentéktelen dolog lenne? Nem mondta-e rabbi Chániná rabbi Simon ben Jocháj nevében: »A Szentnek, áldassék Ő, nincs egyéb kincse az ő tárházában, mint az Ég iránti tisztelet, mint írva vagyon [Jesájá 33:6]: ״Az Úr félehne lesz a kincse”« Igen! Mózes számára ez egy jelentéktelen dolog volt, mint azt rabbi Chániná mondta: » Ezt a dolgot ahhoz lehetne hasonlítani, amikor valakitől egy
