Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Zsidó jog és etika
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 64 Rabbi Krochmál válasza, amelyet teljes terjedelmében idézünk, szemléletes például szolgál egy responzum jellegét és felépítését illetően, illusztrálja, milyen fontos szerepe van a responzumoknak az új, megváltozott körülmények fényében felmerült nehéz problémák megoldásában, és képet ad arról, milyen jelentős funkciót tölt be a responzum-irodalom a zsidó jog elsődleges forrásaként a Tálműd lezárását követő évszázadokban. Az alábbi responzum részlet a Cemách Cedek című könyv 2. fejezete. Hogyan helyes a szavazati jogokat elosztani? KÉRDÉS: Egy olyan közösség juttatott el hozzám egy kérdést, ahol mindig is az volt szokásban, hogy egyes személyek bizonyos pozíciókba - rabbi, kántor, zsinagógái gondnok291 - történő kinevezéséről döntő közösségi határozatokat csupán az összes adófizető292 hozzájárulása mellett lehetett meghozni. Mi több, a közösségi vezetők, adószedők293, bírák és törvényszéki hivatalnokok294 kinevezését egy az összes adófizetőből sorsolás útján kiválasztott elektori testület végezte el. Mindazonáltal a városi notabilitások egy csoportja most egy új rendszert kiván bevezetni, minek következtében többé nem minden közügyet szavaztatnának meg az összes adófizetővel - kicsivel és naggyal egyformán295 -, ahogyan az eddig volt szokásban, hanem csupán azokkal, akik valamiféle kiválósággal büszkélkedhetnek, vagy azért, mert jelentős összegeket fizetnek be adóba, vagy azért, mert Tóra-tudósok. Indítványuk szerint ahhoz, hogy egy személy közösségi ügyekben szavazóképes legyen vagy részt vehessen a sorshúzásban, amelyben a kinevezésekért felelős elektorokat sorsolják ki, vagy meg kell fizetnie egy bizonyos szintű adót vagy legalább chávér296 minősítéssel kell rendelkeznie a tórái tudományok terén. Ez kizárná a döntéshozásból azokat, akik alacsony adót fizetnek és nem tanult emberek. 291 Sámás / sámes:. 292 A responzum hátralévő részében ezeket ״a szegények” kitétellel ületi a szerző Olyan személyekre utal ezzel, akik csupán azt a minimális összeget képesek adó gyanánt befizetni, ami ahhoz szükséges, hogy a közösség teljes jogú tagjainak számítsanak. 293 A szövegben szereplő kifejezés a gábájim, ebben a kontextusban azokra a közösségi tisztviselőkre utal, akik az adók begyűjtéséért voltak felelősek. 294 A törvényszéki hivatalnokra alkalmazott héber kifejezés a sámás. Ugyanez a kifejezés már szerepelt egyszer a szövegben a rabbi és a kántor szavak mellett; ott azonban a zsinagógái gondnokra vagy más néven templomszolgára utalt. 295 Vö. Jób 3:19: ״Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.” 296 A chávér címmel ebben az időszakban tudós embereket ruháztak fel Németországban és Észak-Franciaországban A legmagasabb tudományos cím a morénu volt. A misnai és talmudi szóhasználatban a chávér - ellentétben az ám háárec-cél - olyan személyt jelölt, aki még a meg nem szentelt ételt is a rituális tisztaság állapotában fogyasztja el, és aki egyéb dolgokban is szigorúbb követelményeket támaszt önmagával szemben. Lásd Tőszefiá Dömáj 2:2. és mások
