Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó államrend, kormányzás és politika. Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5769. tisri 25-27. 2008. október 24-26 - Zsidó Ismeretek Tára 15. (Budapest, 2008)
Szekták és rabbinikus zsidóság az ókori Izraelben
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2008. október 24-26. 20 polémia központjában állt. Ezek mind olyan kérdések, amelyekben bármiféle konszenzus-hiány lehetetlenné teszi az egyetlen vallásos közösségen belüli békés egymás mellett élést. Az ezekben a kérdésekben kialakult véleménykülönbségek voltak az okai a szekták létrejöttének. A qumráni levél egybegyűjti a háláchá azon több pontjait, amelyeket illetően a szerzők véleménye eltért a közösség zömének véleményétől, s ezekből megtudhatjuk, melyek voltak azok a dolgok, amelyeket ők maguk központi jelentőségűeknek tartottak. A háláchák elrendezése a qumráni levélben Mi itt tizenhét olyan háláchikus témát soroltunk fel, amellyel a qumráni levél foglalkozik. Egyes témákkal (pl. a leprásokkal) kapcsolatban több háláchá kerül ismertetésre. A mű természetesen számos további háláchát is tartalmaz azokban a részekben, amelyek hiányosak (pl. a 6. §. vagy a 7. §. végén, és a 17. §. középső részében. Noha nehéz felismerni bármiféle módszert a háláchák elrendezésében, az mégis látható, hogy bizonyos háláchák, amelyekben van valami közös, egy csőportba vannak gyűjtve. Itt vannak tehát azok a csoportok, amelyekbe a háláchák kerülnek a lejjebb ismertetett felsorolásának megfelelően: (a) Az 1-5. §. az áldozati felajánlásokkal foglalkoznak; egy a vörös tehénnel (amely egy engesztelő áldozat) kapcsolatos törvényekről szóló háláchával fejezödnek be. (b) A 6-8. §. az áldozati állatokkal foglalkoznak. (c) A 9-10. §. a Szentélyből kirekesztettekkel foglalkozik. (d) A 11-12. §. tisztasági törvények. (e) A 13-14. §. a papoknak adandó ajándékokkal foglalkoznak. (/)A 15-16. §. további tisztasági törvények. (g) A 17. §. a vérfertőzéssel foglalkozik; az ezt követő hiányzó szöveg talán további vérfertőzéssel kapcsolatos háláchákat tartalmazott. A korai háláchá egyéb, a qumráni levéllel összevethető forrásai Meg kell jegyeznünk, hogy a qumráni levél egy írott háláchikus szöveg a Második Szentély időszakából. A farizeusok abban az időszakban azt az elvet képviselték, hogy a háláchákat nem szabad leírni, meggyőződésük lévén, hogy a Tóra az egyetlen írott törvény, amely a szóbeli törvénnyel együtt hagyományozódik a Szináj óta nemzedékről nemzedékre. Más szekták azt tartották, hogy a kötelező érvényű törvényeket le kell írni. A Második Szentély időszakából származó háláchákat találhatunk mind a korabeli forrásokban (mint amilyenek az apokrif iratok, valamint Josephus és Philo írásai), mind pedig a későbbi forrásokban (mint amilyen a rabbinikus irodalom, valamint a szamaritánusok és a karaiták írásai). A rabbinikus források egyértelműén tulajdonítanak háláchikus nézeteket a szadduceusoknak és a többi szektáriusoknak. A jelen műben található háláchák közül kettőt vagy hármat (azokat, amelyek a rituális tisztaság kérdéskörével foglalkoznak) kiemelten említ a korai rabbinikus irodalom, mint olyan álláspontokat, amelyeket a szadduceusok
