Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Zsidó filozófia
47 Zsidó filozófia ha a rosszcselekedetek kerülnek túlsúlyba a lélekben, akkor (a lélek) zavarossá és sötétté válik. A Szentírás így ír az ilyen állapotban lévő (lélekről): soha többé nem lát napvilágot {Zsoltárok 49:20.). Majd Isten tudatta velünk, hogy valamennyi szolgájának jó és rossz cselekedetét megőrzi, s ez számára olyan, mintha mi felírnánk őket. Erre vonatkozik a Szentírásnak az erényekről szóló kijelentése: És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét (Máláchi 3:16.). A gonoszokról pedig így ír: Föl van ez írva nála. / Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem (Jesájá 65:6.). S mikor alaposabban szemügyre vettem ezeket a Bölcs által felhozott hasonlatokat, végtelenül szemléletesnek és helyénvalónak találtam őket, hiszen amiképpen mi, (az emberi) teremtmények rendelkezünk olyan a Bölcstől kapott képességgel, hogy azt, amit kimondunk betűkre oszthassuk, s minden betűt egy írott jellel ábrázolhassunk, hogy (ezáltal) megőrizhessük számításainkat, s lejegyezzük az említésre méltó eseményeket, mennyivel inkább képes (a Teremtő) arra, hogy összes cselekedetünket írás és feljegyzések nélkül megőrizze. S (a Szentírás) csak azért alkalmazza a ״könyv-hasonlatot”, mert ennek felfogása a mi megértésünkhöz közelebb áll, amint ezt már fentebb tárgyaltuk. (Isten) azt is közölte velünk, hogy amíg ezen a világon tartózkodunk, mindenkinek a cselekedeteit (emlékezetében) megőrzi, ám az ezekért járó ellenszolgáltatás a másvilágra ígérte, amely az ellenszolgáltatás világa. S ez (utóbbi) világot (Isten) akkor fogja megalkotni, ha az összes értelemmel rendelkező teremtmény, akinek teremtését bölcsessége elhatározta, bevégezte (e világi) pályafutását. Ott (a másvilágon) mindenki a tettei szerint kap méltó viszonzást, amint a Szent mondja: De arra gondolt, hogy az igazat is a bűnöst is megítéli az Isten (Prédikátor 3:17.), ezenkívül: Mert Isten megítél minden tettet, minden titkölt dolgot, akár jó, akár rossz az {Prédikátor 3:17.). S erről - az ellenszolgáltatás idejéről - még e könyv kilencedik értekezésében érdemben beszélni fogunk. Ám (Isten) ezen a világon sem hagyja szolgái jótetteit jutalom, és hibáikat büntetés nélkül, azonban ez csak jelzés és ízelítő mindabból a fizetségből, amit akkor térít meg nekik, amikor szolgái tetteit összesíti. Ezeket (az e világi) áldásokat sorolja föl a Tóra a Ha rendelkezéseim szerint éltek {3Mózes 26:3.) kezdetű szakaszában, s (a rendelkezéseiket megtartókról) azt mondja, hogy Mutasd meg rajtam jóságod jelét, / hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek {Zsoltárok 86:17.). Az átkokkal kapcsolatban a De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára (...) {5Mózes 28:46.) S ezen a világon csak kis része és töredéke (téríttetik meg a jó cselekedeteknek az érdemek összességét, mintegy kincstárban (a másvilágon) tárolják az erényesek részére, a Szentírás szavai szerint: Milyen nagy a te
