Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Kabbala
19 Zohár - Ragyogás könyve részletét, ahogyan a szent szöveg állítja: ״Én Egy tanító (ןומא - amun) leszek Neki, én leszek az Ő gyönyörűsége nap mint nap!” Ne olvassuk az Tm-t tanítónak, hanem ןמוא (urnán) kétkezi munkásnak. Amikor azonban Ő úgy határozott, hogy megalkotja az embert, a Tóra kétségbe vonta, hogy valójában érdemes -e az embert megteremteni, mivel, ha az ember bűnbe esik, Isten ítélkezni fog felette, és az ember megteremtése hiábavaló lesz, mivel senki sem állhatja ki Isten büntetését. Az Örökkévaló erre azt felelte, hogy e célból határozta meg a bűnbánat fogalmát már akkor, amikor még a világ meg sem volt megteremtve. Továbbá, az ember megteremtésekor Isten kinyilvánította, hogy a világ csakis a Tóra erkölcsi tisztasága által létezhet, és ebből a célból teremtette meg az embert, aki a Tórával foglalhatja le magát. De ha az ember nem így tenne, akkor Ő visszavinné a teremtést a káosz állapotába. Eszerint a világ az ember erénye által létezik. Ez a jelentése annak a szakasznak, hogy: ״Megalkottam a világot, és embert teremtettem hozzá” (Jesájá 45:12), azaz az ember teremtése a világhoz annak céljából történt, hogy az folyamatosan fennmaradjon. Ezáltal minden személy, aki a Tórával foglalja le magát, hozzájárul a világ fennmaradásához, és a világ minden aspektusának helyes rendben tartásához. (Zohár I. 134a ff) Teremtés az Álef-Bét betűivel A Zohár következő fejezete a világ teremtésének folyamatát tárgyalja. A világ olyan módon lett megteremtve, hogy fennmaradhasson mint egy teremtett világ, és teljesíthesse is azt a célt, amiért teremtve lett. Ez a cél, amint azt a Zohár máshol' kifejti az, hogy ״ a teremtésnek fel kell ismernie Istent. ” A következő fejezet elmagyarázza, hogy Isten az O ismeretének ezt a képességét a teremtésbe annak a betűnek az erénye által építette be, amelyet a teremtés megkezdéséhez kiválasztott. Egyetlen kivétellel valamennyi betűt visszautasította ahhoz a célhoz, hogy vele kezdje a teremtést, mert azok egy olyan világot teremtenének, amely lényegéből adódóan tökéletlen lenne, vagy nem töltené be a kinyilvánított célt, illetve nem tenné lehetővé az embernek, hogy Istent keresse. II. kötet, 42a, b. 1
