Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)

Chászid filozófia

63 Chászid filozófia dón azt a parancsot kapta, hogy áldozza fel szeretett fiát, Izsákot, nem firtatta az okot. ״Abrahám fölkelt kora reggel,” - fölkelt, és fürgén látott neki Isten akaratának teljesítéséhez. Azt a kérdést, hogy ״miért szenvednek az igazak, s a gonoszak miért boldogulnak?” legelőször nem kisebb személyiség, mint maga Mózes tét­­te fel. Az a Mózes, aki kivezetett minket Egyiptomból, kettéválasztotta a tengert, ott állt a Szinájon, és hallotta a parancsolatot: ״Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened... Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt.” A Talmud egy helyen91 beszámol róla, hogy Mózesnek megmutatta az Örökkévaló, miképpen szenvedett kínhalált a nagy Rabbi Akiva a ró­­maiak kezében. Amikor Mózes meglátta, ahogy a vasfésű beletép Rabbi Akiva húsába, felkiáltott: ״Ez a Tóra, és ez ajutalom!?” Mire a Magas­­ságból ez a válasz érkezett: ״Elhallgass, ez így született meg (Isten) gon­­dolatában!” Mózes kérdésével nem volt baj. Szavakba öntött egy gondolatot, majd ezt követően el lett hallgattatva. Ez meglehetősen zavaró, mert a kérdésére adott válasz felületesen szemlélve nem volt válasz. Mózes in­­doklást, érthetővé tételt kívánt, mire egy parancsot, egy utasítást kapott. Ezzel együtt sehol sem találjuk azt, hogy ez a kérdés meggyengítette vol­­na Mózes hitét, vagy értékét isten szemében. Épp ellenkezőleg, egyedül a hit segített nagyjainknak felülkerekedni gyötrelmeiken és megpróbáltatá­­saikon. Jeremiás, aki azt kérdezte: ״Miért boldogulnak a gonoszok?”, egy­­folytában buzdította népét, hogy helyezzék vissza hitüket Istenbe. Jób irtózatosan szenved, ráadásul barátai is kötekednek vele. Firtatja ugyan az okokat, de sosem veszti el a hitét. Nem nagy meglepetés, hogy a nagyok, akik az okokat firtatták, mind megtartották a hitüket. Maga a kérdésfeltevés ugyanis egy az igazság utá­­ni fundamentális vágyakozásra alapul. A hit abból indul ki, hogy van iga­­zságosság, és hogy ez az igazságosság végül is érvényre jut. Az igazsá­­gosságnak ez az ideája egy emberfölötti forrásból ered, amely felfoghatat­­lan a korlátolt emberi értelem számára. S ezért, amikor az igazság nem jut láthatóan érvényre, ez nem csupán az értelmet, hanem a kérdező lelkének legmélyét rendíti meg. Mindazonáltal a fájdalom és a tiltakozás egy röpke pillanatát követően a kérdező ráeszmél, hogy a kifürkészhetetlent igyek­­szik kifürkészni és a felfoghatatlant felfogni, hogy olyasmit próbál meg­­ragadni az értelmével, amely meghaladja az értelem szféráját. Hamarosan ráeszmél, hogy efféle reakciónak itt nincs helye, s miközben szenved, az­­zal a tudattal adja meg magát, hogy bár pillanatnyilag nem képes felfogni, Mönáchol 29b. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom