Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 49 Ros HáSáná és Jóm Kipur között ezt is szoktuk mondani: ריש תולעמה Zarándokének. A mélységből hívlak, Örökkévaló! Uram, halld meg hangomat, légy figyelmes könyörgésem szavára! Ha számon tartod a vétkeket, Örökkévaló, ki tud akkor létezni? Kezedben van a bocsánat, hogy félve tiszteljenek. Reménykedtem az Örökkévalóban, lelkém is remélt, szavára vártam. Lelkem jobban várta az Örökkévalót, mint az (éjjeli) őrök a reggelt, őrök a reggelt. Bízzál, Izrael, az Örökkévalóban, mert Övé a szeretet, sokrétű a segítsége. Ő fogja megszabadítani Izraelt összes bűneitől. (130. zsoltár) Az előimádkozó Fél Kádist mond: לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [kőzösség: Amén!] e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Amén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...] Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! [Közösség: Áldott Ő!] Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] Előimádkozó: Áldjátok az Örökkévalót, aki áldott! Közösség, aztán az előimádkozó: Áldott az Örökkévaló, a megáldott, örökkön-örökké! Ezután le lehet ülni.
