Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
197 REGGELI IMA SZOMBATRA ÉS ÜNNEPNAPRA A szombat reggeli imát Má tovuua/ kezdjük, és folytatjuk egészen a Kádis dörábánáníg (I. a hétköznapi reggeli imánál, a 13. oldalon). רומזמ Dávid zsoltáréneke a Szentély felavatására. Magasztallak, Örökkévaló, mert megmentettél, s nem hagytad, hogy ellenségeim káromon örvendjenek. Örök Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál. Örökkévaló, felhoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, nehogy a sírba jussak. Énekeljetek az Örökkévalónak, hívei, és hirdessétek szent emlékezetét, mert csak egy percig tart a haragja, de egy életen keresztül a jóakarata. Este még velünk hál a siralom, reggel már ujjongunk! Míg nyugodtan éltem, azt hittem, sosem ingok meg. Örökkévaló, jóakaratodban erős magaslatra helyeztél, de mikor elfordítottad tőlem arcodat, megijedtem. Hozzád kiáltok, Örökkévaló, és előtted könyörgök: mi jó származhat vérem hullásából, mi abból, ha a sírba jutok? Vallhat melletted, aki porrá lett? Hirdetheti igazadat? Hallgass meg, Örökkévaló, és irgalmazz nekem! Örökkévaló, légy segítségemre! Gyászomat örömtáncra változtattad, leoldottad rólam a zsákruhát, és örömmel öveztél fel, hogy dicséretről zengjen lelkem, és ne hallgasson el. Örök Istenem, örökké hálálkodom neked! (30. zsoltár) Gyászolók Kádis a* לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Ámén!] e világon, melyet kedvére teremtett, érvényesítse uralmát életetek során, egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövőben, s_ mondjátok erre: ámén! [Közösség: Amén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkönörökké! Legyen áldott...] Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott és dicsért, dicső és magasztos, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ö! [Közösség: Áldott Ó!| Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] שידק םותי Gyászolók Kádisa: A jegyzetet I. a 33. oldalon.
