Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Áldások
MINCHÁ/DÉLUTÁNI IMA 130 Tisá BöÁvkor (áv 9-én) hozzátesszük: םחנ Örökkévaló Istenünk, vigasztald meg azokat, kik Ciont és Jeruzsálemet gyászolják, hozz vigaszt a gyászba borult, lerombolt, megvetett, puszta városra, amely gyászol, mert gyermekei nincsenek vele, lerombolt, mely lakhelyek nélkül maradt, megvetett, mert elszállt dicsősége, puszta, mert nincs lakója! Ott ül ő eltakart fővel, mint a gyermektelen, magtalan asszony, légiók pusztították, idegen istenek hívei lakják, népedet, Izraelt meg kardélre hányták, a Fennvaló híveit gonoszul leölték. Azért siránkozik hát Cion keservesen, Jeruzsálem fennhangon. Szívem, szívem (megszakad) elesettjein, egész bensőm halottain. De hát, Örökkévaló, Te borítottad tűzbe, Te is fogod újjáépíteni tűzzel, ahogyan írva van: ״Én leszek ... körülötte, mondja az Örökkévaló, én leszek dicsősége közepette!” (Zchárjá 2:9.) Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megvigasztalja Ciont, újjáépíti Jeruzsálemet! תא חמצ Dávid szolgád sarját növeszd meg hamarjában, és segítségeddel emelkedjék tekintélye, hisz mi nap mint nap segítségedbe vetjük reményünket! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a megváltás tekintélyét növeli! עמש ונלוק Hallgass szavunkra, Örök Istenünk, sajnálj meg minkét, és irgalmazz nekünk, fogadd kegyesen és szívesen imánkat, hisz Te vagy az Isten, aki meghallgatja az imákat és könyörgéseket, ne küldj hát el minket, Urunk, üres kézzel színed elől... Böjtnapokon itt hozzátesszük: וננע Válaszolj nekünk, Örökkévaló, válaszolj sanyargató böjtnapjainkon, mert nagy bajban vagyunk! Tekints el gonoszságunktól, ne fordulj el tőlünk, és ne zárkózz el könyörgésünk elől! Közelről hallgasd meg hát jajkiáltásunkat, s küldj nekünk kegyes vigasztalást! Felelj nekünk, még mielőtt hozzád fordulunk, amint írva van: ״Még mielőtt hívnak, már válaszolok nekik, még alig szóltak, már meghallgatom őket” - hiszen Te vagy az Örökkévaló, aki hallgat ránk a bajban, kivált és megment minden bajból és szorultságból. Aki elfelejtette mondani, annak nem kell pótolnia.
