Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Áldások
MINCHÁ/DÉLUTÁNI IMA 127 Ros HáSáná és Jóm Kipur között hozzátesszük: Ki hasonlítható hozzád, Irgalom Atyja, aki irgalmában megemlékezik teremtményeiről, hogy éljenek? Bízhatunk benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki életre kelti a halottakat! Kdusá Az Ámidá ismétlésekor a közösség feláll, és az előimádkozóual felváltva mondja: שדקנ A közösség, azután az előimádkozó: Hadd szenteljük meg Neved, ahogy megszentelik a magasságos égben, amint prófétáid írták: ״S így hirdette egyik a másiknak: Mindenki: Szent, szent, szent a Seregek Ura, tele a világ dicsőségével!” Előimádkozó: A szembenállók meg így szólnak: ״Áldott... Mindenki: Áldott legyen az Örökkévaló dicsfénye lakhelyéből!” Előimádkozó: Szentírásodban meg ez áll: Mindenki: ״Örökké fog uralkodni az Örökkévaló, Istened, Cion, nemzedékről nemzedékre, halleluja!” התא Szent vagy te, és szent a Neved, a szentéletűek nap mint nap Téged dicsőitenek, szelá. Áldott vagy Te, Örökkévaló, “szent Isten! °Ros HáSáná és Jóm Kipur között: szent Király! התא Te ajándékoztad meg az embert tudattal, a halandót belátássál. Önts belénk is tudatot, belátást és értelmet. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki tudatot ajándékoz! ונבישה Téríts vissza minket, Atyánk, tanodhoz; fogadj minket, Királyunk, szolgálatodba, engedd meg, hogy mély megbánással térjünk vissza hozzád. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki szívesen fogadja a megtérést! רודל Előimádkozó: Nemzedékről nemzedékre adjuk tovább nagyságodat, és örökkön-örökké hirdetjük szentségedet; dicséreted, Istenünk, ajkunkról sosem fog szűnni, mert nagy és szent Isten és Uralkodó vagy. Áldott vagy Te, Örökkévaló, “szent Isten!
