Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Áldások
MINCHÁ/DÉLUTÁNI IMA 123 התא Te vagy Örök Istenünk, aki előtt őseink füstölögtették az illatos tömjént, mikor még állt a Szentély, ahogyan elrendelted Mózes prófétád útján, mint Tórádban is írva van: ״ רמאיוígy szólt az Örökkévaló Mózeshoz: Végy illatszereket, éspedig gyantát, borostyánt és mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben! Készíts belőlük füstölőszerkeveréket, ahogy a tömjénkészítő keveri, sózva, tisztán: szent az! Aztán zúzd össze jó erősen, és tégy belőle a frigyláda elé, amely a Gyülekezet Sátrában van, ahol megjelenek neked: igen szent legyen az nektek!” (2Mózes 30:34-36.) Az is írva van: ״Füstölögtessen rajta Áron illatos tömjént reggelenként! Amikor elrendezi a menóra mécseseit, akkor füstölögtesse el! Aztán amikor estefelé meggyújtja Áron a menórát, akkor is füstölögtesse el a mindennapi tömjént az Örökkévaló előtt, nemzedékeken keresztül!” {2Mózes 30:7-8.) ונת ןנבר Bölcseink meg így tanították: Hogyan kell összeállítani a füstölőszert? Háromszázhatvannyolc máne volt a súlya: háromszázhatvanöt a napév napjai szerint, minden napra egy máne, fele reggelre és fele estére, és még három máne, amiből a főpap vett tele marokkal az Engesztelés napján. Előző nap mozsárba tette, és alaposan megtörte, hogy a finomnál is finomabb legyen. Tizenegyféle illatszer* volt benne, éspedig hétven-hetven máne balzsam, szegfűszeg, mézga és tömjén, tizenhat-tizenhat máne mirha, cassiahéj, nárdusszár és sáfrány, tizenkét káv kosztusz, három káv illatos növényhártya, kilenc káv fahéj, kilenc káv szappanfű, három szeá és három káv ciprusi bor - ha nem talál ciprusi bort, vegyen fehér óbort -, negyed máne Szodomái só, egy kevés füstkeltő. A babilóniai rabbi Nátán azt mondta: egy kevés Jordán-parti pálmarügyet is. Aki mézet tett belé, elrontotta, s aki kihagyott belőle egy fűszert, halált érdemel. דחאו רשע םינמס Tizenegyféle illatszer... A jegyzetet 1. a 24. oldalon.