Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)

Hétköznapi imák

SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK

14

□ןודא לוע A Világ Urát,* aki uralkodott, mielőtt bármi létezőt megteremtett volna, már akkor Uralkodónak hívták, mikor kedve szerint létrejött minden. S mikor mindennek vége lesz, akkor is egyedül uralkodik majd a Félelmetes. Ő volt, Ő van és Ő lesz teljes díszében, Ő az egyetlen, és nincs más hozzá hasonlítható vagy társítható. Kezdet és vég nélkül Övé a hatalom és a tisztség. Ő az én Istenem, él az én Megváltóm, mentsváram a baj idején. Ő az én csodás megmenekülésem, osztályrészem bármikor, ha hozzá fordulok. Alváskor és ébredéskor kezébe teszem le lelkemet, s lelkemmel együtt testemet. Velem van az Örökkévaló, nem félek.

A tizenhárom hittétel

לדגי Nagy az élő Isten,* dicséret jár neki.

Létezik, de létezése nincs határidőhöz kötve.

Egyetlen, de nincs oly egyediség, mint az Övé. Felfoghatatlan és egysége is határtalan.

Nincs fizikai formája, nem is test Ő, nincs mihez hasonlítini szentségét. Ősibb minden teremtménynél, első, de elsőségének nincs kezdete.

Ő az Ura a világnak, minden teremtménynek, melyek az Ő nagyságát és uralmát bizonyítják.

ןודא םלוע A Világ Urát... Slo- לדגי Nagy az élő Isten... Maimo ibn Gvirolnak tulajdonított köl- monides Tizenhárom hittételének temény (11. század). parafrázisa; szerzője ismeretlen.