Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim
XVII, 1DEUTERONOMIUM—Sófetim217 XVII. FEJEZET. I. Ne áldozz az Örökkévalónak, a te Istenednek szarvasmarhát vagy juhot, amelyen hiba van, semmi silány dolgot, mert az Örökkévaló, a te Istened utálata az. 2. Ha akad közötted, kapuid egyikében, amelyet az örökkévaló, a te Istened neked ad, férfi vagy nő, aki azt teszi, ami helytelen az Örökkévaló, a te Istened szemében, megszegvén szövetségét, 3. és megy és más iste neket szolgál és leborul előttük és a nap előtt vagy a hold előtt vagy az égnek egész serege előtt, amit én nem parancsoltam, 4. és jelentik neked és hallod és jól megvizsgáltad és íme, igaz, bizonyos a dolog, megtörtént ez a fértelem Izraelben, 5. akkor vezesd ki azt a férfit vagy azt a nőt, aki ezt a rossz dolgot elkövette, a kapuidba, a férfit vagy a nőt, és kövezd meg őket kövekkel, hogy meghaljanak. 6. Két tanú vagy három tanú vnllomása alapján ölessék meg a halálra ítélt; ne ölessék meg egy tanú vallomása alapján. 7. A tamik keze legyen rajta először, hogy megöljék és vagy hogy kierőszakolják a bíróság által óhajtott bizonyítékot, mint például Görögországban és az inkvizíció pőréiben. Vezető elve volt a zsidó törvénynek, hogy senki sem lehet tanú önmaga ellen főbenjáró vádnál (ןיא סדא ס־שמ וםצע עשר Szanh. 9 b). 7. legyen rajta először. A vádoló tanúk kötelessége volt, hogy elsők legyenek, akik saját kezükkel hajtják végre a halálos büntetést; ez komolyabb erkölcsi felelősséget rő rájuk midőn tanúskodnak.
