Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - III. Semini
X, 20 LEVITICUS—Semini 93 Iák be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és ott értek engem ilyesmik; ha én eszem ma a vétekáldozatból, vájjon jónak tetszett volna-e ez az Örökkévaló szemében? 20. Hallotta ezt Mózes és jónak tetszett szemében. sajátságosán különálló nép, amely elüt minden más néptől külső szertartásai által, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szentség eszméje kifejlődjék közöttük. A külső felszentelés jelkép volt, hogy a belső szentséget kifejezze“. A tisztasági törvényéknek, amelyek a zsidó népet a föld többi népétől elkülönítik, az a feladatuk, hogy mindennap újra meg újra leikébe véssék a zsidóságnak a ״szent nép“ eszméjét, azt a világosságot, amelyet természetfeletti hatalom gyújtott meg, nehogy teljes sötétség legyen, — Isten fennhatóságának és tisztaságának ezt a tanúságát, nehogy Isten teljesen ismeretlen maradjon abban a világban, amelyet alkotott, — a ״papok birodalmának“ eszméjét, az önmaguk és a világ többi népei érdekében történt felszentelést. Megakadályozta továbbá, a szoros és bensőséges kapcsolatokat a pogányokkal, aminek következtében esetleg teljesen felszívódtak volna. Valóban az étkezési törvény megtartása a zsidó nép fennmaradásának fontos tényezője volt a múltban és sok vonatkozásban pótolhatatlan eszköze a zsidó egység megőrzésének a jelenben is. Egy kiváló zsidó tudós azt írja: ״Kicsinyesnek látszik, hogy héber áldást mondanak a kenyér felett, és hogy a gyermekeket is erre szoktatják. De ha a zsidó az étkezésnél arra gondol, hogy ugyanazokat a szavakát használják a többi zsidók emberemlékezet óta az egész világon, bárhol legyenek is pillanatnyilag, ráeszmélnek népükkel való közösségükre. Ellentétben az olyan hitsorsosokkal, akiknek hetekig vagy hónapokig nincs alkalmuk, hogy hitük vagy népük felé irányítsák gondolataikat, az a zsidó, aki megőrzi a ״kásrúszt“, minden egyes étkezésnél gondol vallási és közösségi kötelékeire és e törvények megtartása alkalmat nyújt számára, hogy megújítsa pozitív állásfoglalását zsidóságával szem ben és hogy ezt a tényt önként elismerje“ (HafTkine). Bölcseink megelégedtek azzal a kijelentéssel, hogy ezek a törvények ahhoz a csoporthoz tartoznak, amelyeket םיקוח -nak, ״rendeletek“-nek neveznek, amelyeknek engedelmeskedni kell,
