Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VIII. Emór
XXII, 3 LEVITICUS—Emór 233 két azok szentelnek nekem, hogy meg ne szentségtelenítsék szent nevemet. Én vagyok az Örökkévaló. 3. Mondd nekik: Az, aki magzataitok közül nemzedékeiteken át közeledik a szent dolgokhoz, melyeket Izráél fiai szentelnek az Örökkévalónak, ha tisztátalanság van rajta, irtássék ki az a személy színem elől. Én vagyok az Örökkévaló. 4. Bárki Áron magzatai közül, amíg poklos vagy folyás van rajta, a szentségekből ne egyék, míg meg nem tisztul; és aki érint bárkit, halottól tisztátalant vagy az, akin magfolyás van, 5. vagy az, aki érint valamilyen csúszó-mászót, amely által tisztátalan lesz, vagy embert, aki által tisztátalan lesz, akármilyen tisztátalanság van rajta; 6. a személy, aki azt érinti, tisztátalan legyen estig; ne egyék a szentségekből, ha csak meg nem fürösztötte testét vízben. 7. És midőn lenyugodott a nap, tiszta lesz; és azután ehetik a szentségekből, mert az ő kenyere az. 8. Elhullott vagy vadtól széttépett állatból ne egyék, ne hogy tisztátalan legyen általa. Én vagyok az Örökké-8. a személy. Héberül: ״nefes", ami szószerint lelke! jelent. 7. kenyere. Vagy: ,,tápláléka“. Az áldozat bizonyos része a papok jogos tulajdona volt és attól függött a papok életfenntartása (v. ö. X, 12, köv.). 8. vadtól széttépett. Ismétli itt, mint a papoknak szóló külön intelmet, az olyan állati húsok élvezetének tilalmát, ame lyeket nem vágtak le a szabályoknak megfelelően, mert az ilyen állat érintése által okozott tisztátalanság alkalmatlanná tenné őket a szentélyi szolgálatra (Ibn Ezra): lásd még Ezek. XLIV, 31.
