Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim

220 LEVITICUS—Kedósim C) Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Leviticus XIX, 18. A zsidóság ״aranyszabálya“. A világ általában nincs tuda­­tában annak a ténynek, hogy az erkölcsösségnek ezt az össze­­foglaló szabályát — az emberi magatartás aranyszabályát — elsőnek a zsidóság hirdette. Nem kisebb gondolkodó mint John Stuart Mill csodálkozását fejezte ki azon, hogy ez a Tórában előfordul. A Biblia utáni korban is, jóval a kereszténység kelet­­kezése előtt, Izráel tanítómesterei Leviticus XIX, 18-at szószé­­rint vagy átvitt értelemben az erkölcsi élet lényegének tekintet­­ték. Szirách mondja: ״Tiszteld embertársadat, mint tenmaga­­dat“. A Tizenkét ősatya Testamentumában (Naftáli Testamen­­túrna) olvassuk: ״Az ember ne tegye azt felebarátjának, amit önmagának nem kíván“. Tóbith ezekkel a szavakkal inti fiát: (IV, 15) ״Ami neked nem tetszik, azt ne tedd mással sem“ (1. m. Ariszteász levele 207). Philótól és Josephustól vannak hasonló értelmű mondások. Ami pedig a rabbikat illeti, ismere­­tes a Hűiéiről és a pogány gúnyolódóról szóló elbeszélés, aki azt kívánta, hogy Hillél foglalja össze neki a Tórát a lehető legrövidebb formában. Hillél így felelt (Sább. 31 b): ״Ami neked gyűlöletes, ne tedd embertársadnak“. Ez az egész Tóra, a többi csak kommentár. A Tárgum Jónathán körülírása Lev. XIX, 18-hoz majdnem szószerint azonos Hillél mondásával (1. m. Guttmann, Das Judentum und seine Umwelt 48; 175 kk.: Heller kommentár­­ját Tóbith könyvének idézett helyéhez a Kahana-féle kiadás­­ban; Leonidas Joh. Philippidi, Die Goldene Regel reli­­gionsgeschichtlich untersucht, Leipzig 1929). A szentély pusz­­tulását követő nemzedékben kijelenti Rabbi Akiba, ״Szeresd felebarátodat mint tenmagadat, a Tórának az alapvető szabálya“ (Szifra). Kortársa Ben Ázzái (jer. Ned. IX, 4) egyetért vele, hogy a szeretet törvénye ilyen alapvető fontossággal bír, külö­­nősen, ha Gen. V, 1-el (Ez az Ember [Ádám] nemzetségeinek könyve. Amely napon Isten az embert teremtette, Isten hason­­latosságára teremtette őt) hozzuk kapcsolatba: ez a vers tiszteletet követel Isten képmása, az ember számára, az embe­­riség egységének élő igazságát hirdeti és az ebből természet­­azerűleg következő tant az emberi testvériségről. Minden ember Isten képmására teremtetett, mondja Ben Azzái és ezért miu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom