Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim
XIX, 3 LEVITICUS—Kedósim 191 gyök Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek. 3. Mindenki félje anyját és atyját és szombatjaimat tartsátok meg. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Isteneben, pontos mértékek és súlyok használata, mindezeket a szentség gondolatától áthatva és minden tisztátalanságtól. értelmetlenségtől és pogányságtól való irtózással kell az embernek meglennie. Szentség csak így érhető el, és nem azzal, hogy az ember visszavonul a világtól, sem pedig azzal, hogy lemond a család vagy hivatás emberi kapcsolatairól, hanem a szellem által, amellyel teljesítjük az élet kötelességeit, annak legegyszerűbb és legáltalánosabb részleteit is; ezáltal, igazságos tettek által, könyörületességgel és alázattal Isten iránt, felmagasztosul a mindennapi élet. Lásd még Exodus 263. old. 3—4. Alapvető erkölcsi törvények. 3. Mindenki félje... és irtyját. Ez az első, hangsúlyozott törvény tiszteletet követel a szülök számára. A gyermeki kötelesség elhanyagolása rossz irányba tereli az ember egész életszemléletét és elérhetetlenné teszi az ember számára a szentség eszményének megvalósítását; lásd Exodus 222. old. ״Ha szüleinkkel szemben elmulasztjuk kötelességeinket, még kevésbbé alakíthatjuk ki helyesen viszonyunkat másokhoz“ (Foerster). félje anyját. A Tíz parancsolatban az apát említi az anya előtt. Ott a ״tiszteld“ kifejezés áll a ״félje“ helyett. Bölcseink feltevése szerint a különbség oka a következő: a szülők közül az apa szigorúbb a gyermekhez, az anya gyakrabban mutat jóságot és szeretetet a gyermek iránt. A gyermek eszerint inkább ״szereti“ anyját és ״tiszteli“ (vagy féli) apját. Ezért követeli a Tóra a gyermektől, hogy mindkettő iránt tanúsítson szeretetet és tiszteletet (Qiddusin 31a). A ״félje“ kifejezés ebben a versben ugyanaz, amit Istennel kapcsolatban használnak. Az apa és anya tisztelete ugyanolyan értékű, mint az Isten tisztelete, ezért a Szentírás ugyanazokat a kifejezéseket használja a szülők tiszteletére, mint az Isten tiszteletére (U. o. 30 b). Mert a gyérmek részére az apa és az anya több mint közönséges halandó; és valóban az ötödik parancsolat a Tíz igében az összekötő kapocs az Isten és az emberek iránti kötelességeink között. Sok szép elbeszélés van a rabbinikus irodalomban ezzel a parancsolattal kapcsolatban, de egyik sem szebb, mint a Damaról szóló elbeszélés. Damanak, egy áskelónbeli pogány ékszerkereskedőnek volt olyan drágaköve, amely a főpap mellvértjének drágakő-
