Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - III. Bó
X, 1 EXODUS—Bó 109 X. FEJEZET. 1. És szólt az örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhóz, mivel én megkeményítettem az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy végbevigyem ezeket a jeleimet közöttük, 2. és hogy elbeszélhesd fiad és unokád füle hallatára mindazt, amit míveltem Egyiptomban és az én csodajeleimet, amelyeket végeztem közöttük, hogy ezáltal megismerjétek: Én vagyok az Örökkévaló! 3. És bement Mózes és Áron Fáraóhoz és szólották előtte: így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: meddig vonakodol még alázatot tanúsítani előttem? — Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem! 4. Mert ha vonakodol elbocsátani népemet, íme én holnap sáskát hozok határodra, 5. és elborítja megismerjétek: Én vagyok az Örökkévaló. Lásd a VI, 3—7■ hez szóló magyarázatot. A csapások neveljék az embereket Isten ismeretére. A LXXVIII. és CV. zsoltárok költői módon írják le a csodákat, amelyeket Isten egykor Izráelért művelt. S. vonakodol még alázatot tanúsítani előttem f Most Fáraó bűnösségének lényege abban áll, hogy a csapások lezajlása után sem akar megalázkodni Isten előtt. Es valóban Fáraó nem is tanúsíthatott volna alázatot Isten előtt másképpen, mint úgy, hogy engedelmeskedik Isten akaratának és megteszi, amit már maga is megígért és elbocsátja Izráelt Egyiptomból. Szíve megkeményeden, bár akarata még szabad volt és még megbánhatta volna tettét, ha akarta volna. 4. holnap. Cj alkalmat kap a király, hogy alávethesse magát az isteni parancsnak.
