Zöld Sasok (1990-2005)
1994. szeptember 21.
2 Amíg a mérkőzés elkezdődik... NÉHÁNY NAGYKANIZSAI LÁTNIVALÓ... A Főtéren látható a Török kút és az 1820-as évszámmal ellátott Thury György Múzeum igazgatósága. A régi Nagykanizsa emlékét idézi a Szabadság tértől rövid sétával elérhető Alsóvárosi plébániatemplom is. A hazai ferencesrendi barokk építészet egyik kiemelkedő jelentőségű épületegyüttese ez a templom s a hozzá csatlakozó egykori rendház. A XVII. század elején császári parancsra lerombolt vár minaretjének dzsámijának köveiből a XVIII. század elején építették. Homlokzata, tornya későbbi, 1816-ból való. Néhány figyelemre méltó műtörténeti értékű részlet látható a templom belsejében: fából faragott Madonna szobor 1747-ben készült, a szenteltvíz-tartót az utolsó török parancsnok, Musztafa pasa feliratos sírköveiből alakították át - az oltárképet Caspar Franz Sambach festette... A Széchenyi téren az 5-ös számú emeletes barokk ház előtt elhaladva látjuk a város legrégebbi műemlékét: 1710 körül az udvarház a vár tégláiból épült. Ebben az épületben látható a Thury György Múzeum. A török idők legendás hőse, Thury György 1568-1571 között volt a kanizsai vár kapitánya. A Kanizsa közelében lévő Orosztony alatti csatában esett el. A híres végvári kapitány emlékére - halála 400. évfordulóján, 197 1-ben szobrot állítottak a keleti városrészen. Az életnagyságú bronzszobor Borsos Miklós alkotása. A Thury György Múzeum régészeti, bútortörténeti és népművészeti anyagot mutat be. Új állandó kiállítása a zalai erdők életét dolgozza fel. Az egyházi jellegű műemlékek között említésre méltó a Széchenyi tértől néhány lépésre délkeletre a Kossuth tér parkjában álló Szentháromság szobor is. Az egykori nagy múltú kanizsai várat hiába keressük. A Kiskanizsa városrész felé haladva, a Dencsér csatornán át mindössze a Vár út neve emlékeztet a sok diadalt, harcot megért valamikori várra... ZÖLD SASOK A FRADI HÍRADÓTÓL Hűség zöld-fehérben Azt mondják a Ferencváros évtizedes barátai olyan hűség példával szolgálnak, amely mérték lehet minden korosztály és a sport minden ága számára. Kellner István, az FTC egyik leghűségesebb barátja negyven éve áll szeretett klubja szolgálatában. Társadalmi munkás, aki éjjel-nappal írásban és szóban vagy csak puszta jelenlétével mindig rendelkezésre áll. Nincs, amit tőle nem lehet bátran kérni. És nincs amit ő kérne - cserében... Tulajdonképpen apai örökség vezette a Ferencvárosba, már apró ember korában. Édesapja a zöld-fehér ifjúsági csapat ügyeit intézte nagy szeretettel, s az ifjú Kellner István hamar lett a zöld-fehér ügyek beavatottja és megszállottja.- Hal esztendős koromban, 1916-ban már rendszeres látogatója voltam a mérkőzéseknek - emlékszik vissza. - A barátaimmal jártam az Üllői útra - az akkor még fakerítéssel körülvett pályára. Velük jártam, mert segítenem kellett... Vagyis én falaztam nekik: átrepültem a palánkon, mire jött egy rendező és nyakon csípett. Amíg velem foglalkozott és kivezetett a pályáról, azalatt a srácok vidáman belógtak, a palánkon át. Én meg elsétáltam a másik kapuhoz és teljesen legálisan besétáltam. Weisz Pista bácsi, az akkori mérkőzések főrendezője ugyanis jó barátja volt apámnak... Jóízűt nevet a több, mint fél évszázados emléken. A kedves csibészségen.- Ferencvárosi kis vagányok voltunk - mondja. - Én itt születtem, köztük nevelkedtem. Ebben a kerületben lakom, itt dolgozom - és itt van a Fradi is... Tizenhat éves korában atlétaként kezdte pályafutását. Azután jelentkezett a Testnevelési Főiskolára. A sportolói karriernek azonban hamar végeszakadt. Leesett egy tornaszerről és eltört a válla... Tóth Potya István, a focisták akkori edzője a korszerű edzésmódszerek híve volt. Már ő kezdett töprengeni a labdarúgók atlétikus képzésén. Megkérte hát Kellner Istvánt, hogy foglalkozzon néhány játékossal, atlétikus és kondíció edzéseken. És Kellner vállalta a munkát. Ideje bőven volt: a munkanélküliség őt is utolérte akkoriban. Ettől az időtől kezdve mindig a futball közelében élt. A nagy csapat, a „felnőtt egy” környezetében. Volt intéző, de jártak olyan idők is, amikor semmiféle beosztása nem volt. Csak feladatai.- Nem baj az! - legyint nagy nyugalommal. - Soha nem szenvedtem rangkórságban. Csupán az tett boldoggá, hogy egész életemet a világ legjobbjai közé számító játékosok körében éltem - a Ferencvárosban! Öröm volt, hogy segíthettem nekik és a csapatnak. Öröm ma is. Pedig éppen ma sincs külön beosztásom. De intézősködöm, jóllehet nem én vagyok a csapat intézője. Ahol tudok segítek - amolyan intézőféle szerepben. Az FTC NB I-es labdarúgói közel ezerhatszáz bajnoki mérkőzést játszottak. Ebből mintegy hatszászat Kellner István jegyzőkönyvezett. A számok, az adatok, statisztikák embere. Nem csoda, hiszen főkönyvelő. És a Ferencváros szám-embere, minden titkok tudója. Gyűjti évről évre a játékosok minden adatát.- Ki volt a legkedvesebb játékosa?- Sárosi Gyuri. Teljesítménye, intelligenciája mindenki fölé emelte. És tizennyolc évig volt a Ferencváros játékosa! A maiak közül Albert Flórián képviseli azt a labdarúgást, amelyik az én futballom... Kellner István a hűség mintaképei közé tartozik.- Nem vagyok egyedül - mondja. - Az FTC-ért mindig sokan hoztak áldozatot. Egy fillérre sem tartunk igényt soha. Minden fizetségünk a szeretet és az, ha győz a csapat... Szekeres István (1972) Kellner István, az FTC örökös tagja - Bese Pál és Molnár Béla között - az 1968-as bajnoki vacsorán...
