Zöld Sasok (1990-2005)
2002. július
18 ZÖLD SASOK // Ok már játszottak Limasszolban Az első válogatottság utam Az idei esztendő elején két fiatal ferencvárosi futballista is bemutatkozhatott a magyar nemzeti tizenegyben. Bár a válogatott ciprusi túrája kudarccal végződött - a csehektől 2-0- ra, a svájciaktól 2-1-re kaptunk ki -, Gyepes Gábornak és Gera Zoltánnak mégis örök emlék marad ez a négyes torna, hiszen először viselhették a címeres mezt a felnőttek között. Gyepes mindkét találkozón pályára lépett, sőt, a második találkozón megszerezte első válogatott gólját, míg az utóbbi évek legnagyobb ígéreteként számon tartott Gera, a svájciak elleni mérkőzésen debütált, játékával ő sem okozott csalódást.- Meglepődtetek, amikor megtudtátok, hogy Cellei Imre szövetségi kapitány titeket is meghívott a keretbe ?- Gyepes Gábor: Már korábban eldőlt, hogy mindenképpen meghív, ezért nem ért váratlanul a megtiszteltetés. 2000 októberétől gyakran szerepeltem Gellei Imre által dirigált olimpiai gárdában, gondoltam, hogy előbb-utóbb néhány fiatalt próbál majd fokozatosan beépíteni a nagycsapatba. Örülök, hogy nekem ilyen hamar bizalmat szavazott.- Gera Zoltán: Még Pécsett játszottam, mikor Gellei Imre az akkori edzőm, Szapor Gábor javaslatára beválogatott az utánpótlás gárdába. Onnan az utóbbi két év miatt szintén csak sérülés miatt hiányoztam, a mérkőzések többségén pályára léphettem. Számítottam rá, hogy a nagyok közt is kipróbál, szóltak, hogy valószínűleg rövid időn belül lehetőséget kapok a bizonyításra. Igaz, korábban Bicskei Bertalan a németek ellen már a kis- padra is leültetett, de akkor nem küldött be, mint nyilatkozta, az eredmény nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, s óvni akart a kudarc- élménytől.- Hogyan fogadtak titeket a keretben?- Gy. G Nem volt semmi gond, egy pillanatig sem éreztették velünk, hogy mi vagyunk az újoncok. Különben is, Zolin kívül még olimpiai csapattársunk, Halmosi és Korolovszky is velünk készült, amúgy a többiek sem voltak teljesen ismeretlenek.- G. Z.: Az idősebbek többségével is régebb óta ismerjük egymást, így köny- nyen ment a beilleszkedés.- Mennyiben volt más a hangulat, mint az olimpiai keret hasonló összetartásain?- Gy. G Az edzések ugyanolyan jó légkörben zajlottak, s bár már itt is rendesen zrikáltuk egymást, a hangulat azért még nem volt, nem is lehetett annyira oldott. Az utánpótlásban az évek során összeszoktunk, rendkívül egységes gárdává kovácsolódtunk, ez bizony időbe telt.- G. Z.: Valóban, az olimpiai csapat egy nagyon jó társaság volt, nagy kár, hogy nem sikerült kivívni az Eb-részvétel jogát. Klub hovatartozástól függetlenül, mindenkivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nyilván a most alakulgató felnőtt csapatra is ez lesz jellemző. Remélem, már pár hónap múlva.- Cipruson kivel aludtatok egy szobában?- Gy. G Bárányos Zsoltival. Jól megértjük egymást.- G. Z.: Lisztes Krisztiánnal. Jókat beszélgettünk, természetesen a fő téma a Fradi volt.- Mikor és milyen érzésekkel futottatok be a gyepre életetek első válogatott mérkőzésén ?- Gy. G.: A csehek elleni meccs 72. percében cseréltek be, Pető Tomi helyére. Már 0-2 volt oda. Nem is volt időm izgulni, próbáltam a feladatomra koncentrálni. Lehetett érezni, hogy európai sztárok játszanak az ellenfél soraiban. A 80. percben egy már megnyert találkozón ugyanúgy hajtottak, odatették magukat, mintha csak egy tétmeccs első perceinél jártunk volna. Szerintem az általuk diktált tempó nem gyorsabb, viszont sokkal agresz- szívabbak, mint mi vagyunk. Legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Nem értem sokszor labdához.- G. Z.: Én a svájciak ellen a szünetben álltam be Fűzi Ákos helyére a bal oldali középpályás posztján. Különösebben nem izgultam, mert már korábban mondták, hogy biztosan játszom majd. Nem volt túl nagy az iram, hamar fel tudtam venni a ritmust, ki is vettem a részem a játékból. A helvétek között akadt egy-két jó futballista a jobb oldalukon, de úgy érzem, nem maradtam alul a párharcokban.- A kapitány hogyan értékelte a teljesítményeteket? Mindenki, így Imre bácsi is gratulált a bemutatkozásomhoz. Fáj, persze, hogy fáj, hogy kikaptunk, de azt hiszem, a csehektől nem szégyen. A második meccs után már többen szorongatták meg a kezemet...- G. Z.: A kapitány csak annyit mondott, elégedett volt a játékommal. Tudta, hogy mit várhat tőlem, s nem is okoztam számára csalódást.- Cábor, visszaidéznéd a válogatott egyetlen kinti gólját?- Gy. G A meccs 82. percében Bárányos ívelt be a jobb oldalról egy szabadrúgást, győri visszafejelte a túloldalról, s én a kapus fölött átfejeltem a labdát. Az utolsó percben szintén szereztem egy sokak szerint teljesen szabályos gólt, de ki tudja miért, nem adta meg a bíró. Állítólag siettek, s egyszerűen nem akart hosszabbítást... Ráadásul, ha egyenlítünk, szerintem nem kapunk ki a rájátszásban sem. De kár ezen rágódni.- Minden futballista arról álmodik, hogy mikor először játszik a válogatottban, zsúfolásig megtelik a stadion. Ehhez képest a ti debütálásotokkor alig kétszázan lézengtek a lelátókon. Nem volt mindez elkeserítő? Sajnos, tényleg hangulattalan meccsek voltak. Ha nem jönnek el a kint edzőtáborozó magyar csapatoktól, még kevesebben lettek volna. Nyilván az is szerepet játszott a teljes érdektelenségben, hogy semleges pályán vívtuk a meccseket, mi a ciprusiakkal nem találkoztunk. Mondjuk, nálunk, vagy Csehországban is biztosan többen jönnek ki egy ilyen mérkőzésre. Ez jutott, erre kell emlékezni. így is szép emlék, hiszen mégiscsak az első válogatottságomat ünnepeltem.- G. Z.: Szokatlan volt, hogy ilyen kevesen foglaltak helyet a nézőtéren. De ez legyen a legkisebb baj. Naná, hogy jobb lett volna, ha legalább húszezren buzdítanak bennünket, az élmény azonban így is maradandó.- A kezdeti benyomásaitok alapján az új magyar válogatott eséllyel veszi fel majd a harcot az Eb-selejte- ző csoportunkban?- Gy. G.: Elképzelhető, hogy megelőzzük a svédeket vagy a lengyeleket. Véleményem szerint ez az Eb még nem a mi generációnk viadala lesz, az olimpiai gárda magja igazán a következő ciklusban alkothatja majd a nagyválogatott gerincét. Addig is szeretném, ha minél többször lehetőséget kapnék.- G. Z.: Szükségünk van egy kis időre, hogy ösz- szeérjen ez a jelenlegi társulat. A realitás azt sugallja, a harmadik helyen végezhetünk a csoportban, a lengyelek és a svédek is erősebbnek tűnnek nálunk. Bravúr lenne a továbbjutás, de a papírforma olykor borulhat is. Ebben bízhatunk, hogy most is így lesz.- Hogyan fogadtak a Fradiban a társak benneteket, mint újonc válogatottakat?- Gy. G.: Kaptam rendesen az öltözőben. Mondogatták, hogy már nem is lehet velem bírni. A szokásos zrikák nélkül persze nem is lennénk jó közösség.- G. Z.: Nagyon sokan gratuláltak. Jól esett, hogy először Lipcsei Peti hívott fel telefonon. Szeretném, ha a jövőben minél többször minél többen felhívhatnának, hogy a válogatottbeli szereplésemhez gratulálhassanak. Naszály György
