Zöld Sasok (1990-2005)

2002. július

HATVAN EVE HE A FRADIHOZ (Egy lánglelhű fradista portréja) A szurkoló éppúgy hozzá tartozik a sport- eseményekhez, mint a játékosok, a pálya, vagy a játékvezető. Nélküle nincs meccs, és ha van, az nem is meccs. A szur­koló lelkes, indulatos, egyszer boldog, egyszer szomorú, de mindenek­előtt HŰSÉGES, így nagybetűkkel. Évtizede­kig jóban, rosszban ki­tartani a szeretett színe­ket képviselő csapat mellett, ez jellemzi az igazi szurkolót. Sajnos, ma már egyre kevesebb van belőlük a lelátókon, a magyar fut- ballpályákon. A 71 éves Botlik Ferenc azonban mindig ott található megszokott helyén az Üllői úti stadionban. 11 éves kora óta, éppen hatvan éve fogadott örök hűséget a Ferenc­városnak. Megjelenését tekintve, bármelyik öregfiúk csapat azonnal soraiba fogadná. Fia­talos, ruganyos léptei, sporto­san elegáns öltözéke, megha­zudtolja korát, hihetetlennek tűnik, hetvenegyedik évében jár.- Mindig állandó mozgás­ban vagyok gyerekkorom óta. így szoktam meg, és már nem is fogok megváltozni.- Isten ments, hogy meg­változzon, de a hosszú évek során szerzett fradista élmé­nyeit ossza meg velünk.- Szívesen teszem, mert a Fradiról beszélni mindig öröm számomra. Vác- szentlászlón születtem, 1931. június 23-án. A sors érdekes­sége, hogy jó barátom, a klub jelenlegi elnöke, Furulyás Já­nos is ezt a települést képvi­seli, mint ottani lakos és egy hatalmas vállalkozás szakava­tott irányítója. Persze, a törté­nések kezdetén ezt ki tudta volna előre. Az elemi iskola elvégzése után kerültem a fő­városba, a Zrínyi Miklós Gim­náziumba. Az iskola a nyol­cadik kerületben, a Koszorú utca sarkánál volt, és ugye ebben az utcában lakott "Kocka" vagyis Kocsis Sándor, a későbbi aranycsapat feled­hetetlen jobbösszekötője. Ve­le akkor, 1941-ben kötöttem életre-halálra szóló, örök ba­rátságot. Rajta keresztül rög­tön a Fradival is.- Gondolom, élmény lehe­tett vele rúgni a labdát a grundokon?- Fiát persze, de még in­kább fejelni. Bár az én terme­temből ez nem feltétlenül kö­vetkezik, de kitűnően fejel­tem. Kockával párosban ver­hetetlenek voltunk a környé­ken rendszeresen zajló fejelő bajnokságokon. Nem is ér­tem, hogy ma miért nincse­nek ilyenek, akár hivatalos vagy félhivatalos formában. Talán ezért nem tudnak - ke­vés kivétellel - a mai játéko­sok rendesen fejelni. Annak idején, a Mátyás téren és a Tisza Kálmán (mai Köztársa­ság) téren reggeltől sötétedé­sig zajlottak a vérre menő fo­ci és fejelő derbik.- Mikor lett igazolt játékos?- 1942-ben Kocsis Sanyi biztatására mentem el a Fradi toborzójára, ahol több száz gyerek közül, egyike voltam azoknak, akiket ott tartottak.- Milyen volt zöld-fehér mezt húzni magára, immár igazi focistaként? Természetesen nagy öröm, de sajnos nem tartott sokáig. Betegség miatt hamar vége szakadt fradista pályafu­tásom. Történt, hogy 1942 őszén a Sportuszodában gu­milabdával játszottunk, és egy nagy ívű rúgás nyomán labdánk - ami akkoriban pó­tolhatatlan kincsnek számí­tott - a néhány fokos Duná­ban kötött ki. Én persze ha­bozás nélkül vetettem utána magam a folyóba, és bár sike­rült megmentenem szeretett játékszerünket, nagyon meg­fáztam. Tüdő- és mellhártya- gyulladás, és az ezek nyomán támadt szövődmények miatt két évet töltöttem kórházban, szanatóriumban. Bár végül rendbejöttem, a focit csak alacsonyabb szinten űztem tovább az OTI ifi csapatában.- Szurkolóként azonban továbbra is rendszeresen vendég volt a Fradi-pályán?- Minden meccsen ott vol­tam, rengeteg emléket őrzök. Például nem volt mindennapi szenzáció, amikor Perecesen, 1947 áprilisában leszakadt a felsőléc, és három-nullás ha­zai vezetésnél félbeszakadt a mérkőzés. Szép emlékeim között őr­zöm a Sampdoria ellen 6-0- ra megnyert WK meccset az Üllői úton 1962-ben. A Deb­recen elleni 7-0-s diadal, me­lyen Albert Flóri egymaga hat gólt szerzett. Kellemetlen balsiker volt 1963 novemberében, Doro­gon elszenvedett 2-1 -es vere­ség, mely a bajnoki cím el­vesztésébe került. A Népsta­dion kettős rangadói sem múlhattak el nélkülem. A Va­sas elleni 4-4, a Flonvéd elle­ni 2-7 és 7-1, az Újpesttel szemben 8-3-ra elvesztett, majd 7-1-re megnyert talál­kozók is frissen élnek emlé­kezetemben. Szerencsére a sikerek vannak többségben.- Legendás barátságokat is kötött az évek során a ferenc­városi játékosokkal, sportve­zetőkkel.- így igaz. Deák Feri "Bam­ba" is ezek közé tartozott. So­sem felejtem el, még a SZAC (Szentlőrinci AC) játékosa volt és az Újpesttel játszottak. A lila-fehérek akkor tértek vissza egy hosszabb túráról, melyen végigverték Európa több híres csapatát. Deák négy góljával azonban a lőrinciek 4-1-re diadalmas­kodtak. A Kispest kapusának, Mindszentinek három ujja tört el, amikor Bamba húsz méterről megeresztett sza­badrúgását akarta a léc fölé ütni, de a hatalmas erejű lö­vés nyomán a labda odapré­selte az ujjait a léchez.- Más csapatok játékosait is számon tarthat barátai kö­zött?- Persze, hiszen ellenfélnek és nem ellenségnek tekintet­tük az ellenfelek játékosait, nem volt gyűlölködés. Szusza Ferit kell említenem, akivel családilag is összejöttünk né­hányszor. Puskással is jó kap­csolatban voltam. Egy váloga­tott meccsen négy fradista között játszott a csatársorban Budai, Kocsis, Mészáros és Czibor társaságában. Mond­tam neki, hogy ilyen társak között nem nehéz jól játsza­ni. Mindig értette a tréfát és soha nem sértődött meg.- Külföldre is elkísérte a csapatot?- A Real Madrid elleni, és Ajax elleni BL meccseken személyesen is ott voltam Madridban és Amsterdam­ban.- Ma is kapcsolatban van a régiekkel?- Igyekszem találkozni ve­lük, Dalnoki Jenővel, Fenyve­si Mátéval futunk össze leg­többször. Sajnos, fogynak a régi barátok, miként Mészá­ros Dodó is eltávozott az élők sorából. Nagyon sajnálom a fiatalon, tragikusan elhunyt Simon Tibit, sokszor megfor­dultam a sörözőjében és édesapját is a barátaim között tisztelhetem. Felfoghatatlan az elvesztése.- A civil életben mivel fog­lalkozott?- 1957-ben szereztem köz- gazdasági diplomát. Ezután kerültem a KETI-hez (Kisipari Exportra Termeltető Iroda) tit­kárságvezetőnek. Külkereske­delmi vállalatok tartoztak hozzám. Tíz évig dolgoztam itt. Rengeteg ismeretségre tet­tem szert, és sok szurkolót to­boroztam a Fradi számára.- Önre nézve nem tudom elképzelni, hogy nyugdíj mel­lett ne dolgozna valamit még ma is.- Egy lakásszövetkezet el­nöki teendőit végzem, mert nem szeretek tétlenkedni. A többi időm a Fradié.- A család mit szól ehhez a "hosszú lejáratú" Fradi imáda­tához?- 1957-től 1961-ig udva­roltam a feleségemnek. Meg­ismert és elfogadott ilyennek. A nyolcvanas évekig rendsze­resen elkísért, még vidéki meccsekre is. Mostanra már én is elsősorban a hazai meccseken vagyok jelen. Egy lányom van, aki fiús nevelés­ben nőtt fel, folyton fiúkkal játszott, focizott. Öt éves unokám fiú és ügyesen bánik a labdával. Tervezem, hogy ősztől többször magammal hozom a lelátóra.- Aki frissen éli minden­napjait, annak bizonyára ter­vei is vannak.- Még több f rád istát szer­vezni. Sokszor kérdezték, mi­ért nem vállalok feladatot a klubban, de elhárítottam. Magam szeretem irányítani a dolgokat, és így szabadon szervezhetek, kötöttségek nélkül. Idén is szeretném, ha összejönnének a régi szurko­lókkal a balatonszárszói Vén Diófában. Öt évvel ezelőtt én szerveztem az akkor 100 esz­tendős Mici néni ünneplését a Springer-szobor mellett, mint a legidősebb fradistát. Szerencsére ma is jó egész­ségnek örvend, 105 évesen is drukkol a Fradinak. Hát ilyen szurkoló Botlik Ferenc, aki a sajtópáholy má­sodik sorában szorít minden idők Ferencvárosáért. Az iga­zi hűséges „Fradi szív" élő le­gendája. Hangay György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom