Zöld Sasok (1990-2005)

1995 / 3.

2 A TORINÓI TRAGÉDIA Május 4-e 1949-ben szerdai nap volt. Ezen a napon 17 órakor a Torino mel­letti repülőtér ellenőrző tornya a követ­kező közlést vette: „Itt Pangrazzi rádiós, a hárommotoros Fiat G 212 fedélzetéről. Készülődünk a leszállásra. Be tudják mérni a helyzetün­ket?” Három perccel később a gép irtózatos robajjal beleütközött a 672 méter magas Superga-dombon épült székesegyház te­tejébe, alig néhány kilométernyire Tori­no belvárosától. A gép, amelynek jobb szárnya hozzávágódott a székesegyház falához, egyetlen pillanat alatt lobogó tűztengerré változott. A dráma betelje- südött: a gépen 31 ember borzalmas tűz- halált halt, köztük a Torino labdarúgó­csapatának 18 tagja. Az első csapat 11 tagján kívül 7 tartalékjátékos, valamint a csapat vezetője és két edzője - az an­gol Lievesley és a magyar Egri - egy gyúrója és egy torinói újságíró. A sze­rencsétlenséget a gép egyetlen utasa sem élte túl. A majdnem elégett alkatrészek között megtalálták a gép magasságmé­rőjét, amely 2000 m-t mutatott. Utólag arra is gondoltak, hogy talán a gép ma­gasságmérője elromlott, és a gép pilótája csak hitte, hogy a gép 2000 m magas­ságban repül. Valójában pedig csak kö­rülbelül 700 méterre volt a földtől, va­gyis pontosan abban a magasságban, amelyen a Superga-dombon épült szé­kesegyház az ég felé tört. Sajnos azon a napon egész délután zuhogott az eső és elég sűrű köd borult Torino városára és környékére, tehát a látási viszonyok na­gyon rosszak voltak, találgatás a másik feltevés is, hogy a Superga-domb mág­nese erőt gyakorolt volna az alacsonyan szálló repülőgépre, hogy a gépet, amely légörvénybe került, a szél ereje vágta volna a katedrálishoz. 1949. május 6-án 18 hófehér koporsó sorakozott egymás mellett a Városhá­zán. A Fiat Művek 18 fehér gépkocsija vitte a koporsókat százezres gyászoló tö­meg kíséretében. Torino minden üzlete, gyára, hivatala, szórakozóhelye bezárt és Torino egész lakossága talpon volt, hogy búcsút mondjon kedvenc csapatá­nak. Az Olasz Labdarúgó Szövetség a bajnokság kérdését a közvélemény hangjának utat engedve döntötte el: a szerencsétlenül járt torinói csapatot or­szágos bajnoknak nyilvánította, függet­lenül attól, hogy a hátralévő öt mérkő­zést nem játszhatta le. A Szövetség ve­zetői ünnepélyes keretek között, szívük­ben mély gyásszal adták át a győzelmi serleget a torinói csapat képviselőinek. Még egy adalék az olasz sportbarátok nemes gondolkozás módjára: a kisorsolt meccseket a torinói ificsapat mindig le­játszotta a kisorsolt felnőtt gárdák ellen. Az eredmény: telt házas stadionok - a bevétel pedig mindig a csapat árván ma­radijai számára kiutalva... BALL ARIN IÍ íBALLARINTÍI IGAMONTII .MENTI! BACIGALUPÍ grava] ASTIGLI ANOj GABETTOj MAZZOLAj (SCHUBERT] íREZAR, [OPERTOj BONGIORNIj MAROSO) iMARTELLlj A Via Carlo Albertoról nyílik a Garibaldi ezer hőséről elnevezett Via dei Miile. A 22-es számú házban lakott és halt meg 1894-ben Kossuth Lajos. A házon márványtábla hirdeti emlékét, a ház előtti parkban pedig Kossuth-szobor díszeleg. Amikor a Ferencváros labdarúgói a harmincas években KK meccseket játszottak Torinóban, mindig megkoszorúzták a Kossuth-szobrot. A képen Sárosi és Polgár tiszteleg a csapat nevében a nevezetes szobornál. Novák játszotta a legtöbb VVK mérkőzést! Következő összeállításunkban azt vizs­gáltuk, hogy a Fradi VVK mérkőzései közül melyik játékosok játszották a leg­több kupamérkőzést? A rangsort Novák Dezső nyitja: 36 mérkőzés: Novák Dezső 33 mérkőzés: Albert Flórián 31 mérkőzés: Mátrai Sándor és Rákosi Gyula 28 mérkőzés: Varga Zoltán 27 mérkőzés: dr. Fenyvesi Máté 25 mérkőzés: Dr. Géczi István 21 mérkőzés: Dr. Juhász István 18 mérkőzés: Havasi Sándor és Szűcs Lajos 16 mérkőzés: Karába János és Páncsics Miklós 15 mérkőzés: Orosz Pál 14 mérkőzés: Vilezsál Oszkár 13 mérkőzés: Horváth László 12 mérkőzés: Dalnoki Jenő és Szőke István 10 mérkőzés: Katona Sándor Novák Dezső Albert Flórián Rákosi Gyula Mátrai Sándor Varga Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom