Zöld Sasok (1990-2005)
1994. szeptember 21.
L ZÖLD SASOK A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Huszonöt év a zöld-fehér színekért DALNOKI Jenő, 1976-os edzői fotója. Akkor már a legendás „Csikócsapat” bajnok és kupagyőztes gárda edzője volt. Jenő egyébként ma is a Fradi-csa- lád egyik patinás egyénisége, hiszen 1946 óta - tehát 48 éve! - az FTC tagja! Huszonöt év, negyedszázad - majd egy fél emberöltő. Ennyit egy helyen eltölteni dicsérendő dolog. Akikről most szó lesz, huszonöt évet töltöttek el a Ferencvárosban. Ritka jubileum, szép példája a klubszeretetnek. Dalnoki Jenőt nem kell bemutatni, hiszen még élénken emlékezhetünk rá. Az új klubház társalgójában beszélgetünk az eltelt időszakról.- Hogyan kezdődött?- Az István gimnáziumba jártam és a Millenárison az egyik középiskolás bajnoki mérkőzés után valamelyikjátékostársam édesapja szólt, hogy a Ferencvárosból akarnak velem beszélni. A beszélgetés megtörtént, azt kérdezték tőlem, akarok-e a zöld-fehéreknél játszani. Mindez 1946-ban történt...- Mikor került az első csapatba?- 1949-ben, méghozzá jobbhátvéd helyére! Aztán egy év múlva végleges csapattag lettem, s átkerültem a bal oldalra. A ferencvárosi védelem hosszú ideig Kéri, Kispéter, Dalnoki összeállításban szerepelt.- S meddig tartott a játékospályafutás?- 1965-ben hagytam abba, úgy tudom, a magyar örökranglistán negyedik vagyok.- Mikor volt az első válogatottság?- 1951-ben a lengyelek ellen.- Mi van még a tarsolyban?- Összesen tizennégy A-váloga- tottság, negyvenszer szerepeltem a B-válogatottban, egy olimpiai arany- és egy bronzérem.- Ki volt a legveszélyesebb ellenfél?- Azt hiszem, csak egy nevet kell említenem: Sándor Csikar.- Ki volt a példaképe?- Kispéter Mihály. Derék, becsületes ember volt. Minden fiatal labdarúgónak példaképe lehet.- Sokszor kiabálta a közönség: „Jenőpuha vagy".- Most, hogy visszatekintek, nyugodt szívvel állítom, nem voltam keményebb mint Kontha, Teleki vagy Lőrincz... és sorolhatnék még egy sereg játékost.- Legkedvesebb emléke ?- 1952-ben Turkuban 2:1-re vertük a románokat az olimpián.- Mit csinál a focin kívül?- Tizenhét éve dolgozom ugyanazon a helyen, anyagbeszerző vagyok.- Hobbyja?- Könyveket gyűjtök. Könyvtáram hétezer kötetre rúg. Sok benne az első kiadás. Kedvenc témám Petőfi és a szabadságharc.- Meddig akar a labdarúgással foglalkozni?- Amíg élek. Bár főfoglalkozású edző nem leszek.- S ha újra lehetne kezdeni a huszonöt évet?- Ugyanúgy csinálnám végig. * Dr. Szellő Ambrus huszonöt éve sportorvos a Ferencvárosnál. Ezalatt az idő alatt kilószámra írta a receptet, több kilométer hosszúságú statisztikát készített az ellenőrzésekről. S valószínű nem tudná megmondani, hány ezerszer kellett közbeavatkozni, segíteni, gyógyítani. Az Üllői úton a pálya szélén, a kispadon beszélt Szellő dr.- 1945 tavaszán a Ferencváros akkori elnöke szólt nekem; háromnégy fiatal orvosra lenne szükség, akik rendszeres segítséget nyújtanának az egyes szakosztályoknak. Örömmel vállaltuk, négyen kezdtük, de csak ketten maradtunk Juhász doktorral.- Elsősorban a sport és a klub iránti szeretet vezetett bennünket, amikor elvállaltuk ezt a munkát és ez a két tényező tartott itt bennünket huszonöt évig. Az évek során működésünket a sérülések, betegségek megállapítása a véleményadás és a betegségek „szanálása” jelentette. A rendszeres sportorvosi munka természetesen akkor indult meg, amikor országos viszonylatban megszervezték ezt a hálózatot. Természetesen munkánk során az volt a jó, ha olyan szakvezetőkkel és edzőkkel dolgozhattunk együtt, akik megbecsülték munkánkat, szívesen vették igénybe segítségünket. S nem holmi szükséges rossznak tekintették az orvost, annak véleményét.- Huszonöt évi kluborvosi munka tapasztalatai alapján, s három szakorvosi vizsgával a tarsolyomban az utánam jövő fiatal generációnak azt a tanácsot adnám: minden esetben orvosi lelkiismeretük és szaktudásuk alapján döntsenek.- Soha nem készítettem saját használatra statisztikát, de ha számolni kellene, akkor sokezerre rúgna azok száma, akiket kezeltem, akiknek segítséget nyújtottam. Természetesen sokszor nemcsak mint sportorvos, hanem mint szakorvos is felkerestek a rászorulók. S milyen örömömre szolgált, hogy sikerült Mátrai Sanyit rendbehozni vagy a fiatalon betegeskedő Rákosit úgy meggyógyítani, hogy még most is pályán van.- Zömmel a labdarúgóknál tevékenykedtem, sok-sok kedves emlék fűz hozzájuk. Bejártam velük a világot, megismertem más népeket, országokat, városokat. Csodás huszonöt év volt. Búcsúzás előtt ezeket mondta Szellő dr.:- Most 55 éves vagyok, s ebben az évben, mint röntgenorvos kérhetem a nyugdíjazásomat. Valószínűleg mint sportorvos is nyugdíjba megyek s ezentúl csak kedvtelésből fogok segíteni. Természetesen továbbra is a Ferencvárosban. Mind a két kiváló sportember megérdemli a megbecsülést, s nyugodtan állíthatjuk példaként az ifjú nemzedék elé. Boross Dezső (1971)
